2. Orbán Gáspárnak a közmédia működését kritizáló megnyilvánulása érdekesség, de önmagában nem feltétlenül hír. Nem tilos rá felhívni a figyelmet, hiszen nyilvános felületen jelent meg egy felnőtt ember döntésének köszönhetően, de egészen addig nem volt szándékomban megmutatni, ameddig a közmédia arra okot nem adott. (Nem én voltam a szemfüles egyébként, egy sasszemű kollégám hívta fel a figyelmemet a szívecskére egy nappal azelőtt, hogy végül megosztottam.)
Amikor azonban Bencsik Gábor jócskán megkésett, de igaz soraira sorosozással meg balosozással reagáltak a közszolgálati híradónak becézett valami szerkesztői, nagyon is volt értelme. Ez a közpénzből működő lakájmédia semmi mást nem tesz, mint az udvar érdekeit szolgálja elképesztően alantas eszközökkel. Észérv nem hat rájuk, s ha finom érted haragszom-kritikát fogalmaz meg egy, az udvarba egyébként bejáratos, baráti lovag, hát azt is kardélre hányják. Egyetlen apróság tud nekik kellemetlenséget okozni: ha valaki az udvar tetején tartja őket ócskának.
Orbán Gáspárnak ők bizony nem rongyolhatnak neki. Talán okoz nekik két rossz percet a szembesülés azzal, hogy hoppá, ő is Bencsikkel ért egyet. Sokkal, sokkal többet érdemelnének persze két percnél mindazok után, amit a pénzünkből a józan ész, az alapvető tisztesség és nem utolsósorban a szakmám ellen elkövettek és elkövetnek. De most ennyire van lehetőség. Legfeljebb.”