„Eddig sem volt könnyű eligazodni Márki-Zay Péter önellentmondásoktól hemzsegő, óráról órára megváltoztatott kijelentésein (emlékezhetünk: még a saját évértékelő beszédének időpontját sem volt képes megjegyezni, egyetlen műsorban négyféle napot jelölt meg, ahogy az ukrán elnök nevével is hadilábon állt), de a bukott baloldali miniszterelnök-jelölt azon túlmenően, hogy az eddigi példaképeinek megfelelően még gratulálni sem volt képes a győzteseknek, újabb történelmi hazugságot vágott azoknak az érdeklődőknek a szemébe, akik kíváncsiak voltak és végignézték az öngyilkos politikai kamikaze-akció (értsd: a baloldali kormányfő-jelölt kampánya) végvonaglását.
A választás végeredményének tudatában politikai értelemben szánalmasan és szövetségesei által galád módon magára hagyott Márki-Zay Péter azt ecsetelgette: »a történelem tanulsága, hogy Milošević is népszerű volt, amikor a NATO bombázta, és Hitler is kétharmados többséget szerzett volna 1945-ben Németországban, amikor Berlin körbe volt véve.«