Van abban valami, amit Soros mond!

Nyitófotó: Szovjet katonák 1945-ben a szétlőtt Ferenciek terén (MTI/INT/Jevgenyij Haldej)

„A bátor ukránok most életüket kockáztatják egy olyan támadásban, ami engem leginkább Budapest 1944-es ostromára és Szarajevó 1993-as ostromára emlékeztet” – írta néhány napja Twitterjén Soros György, az idős milliárdos (kinek spekuláns, kinek filantróp).

Hozzánk Budapest szovjet ostroma, legalábbis térben közelebb áll, így talán annak aspektusait érdemes megnézni, mert tényleg akadnak hasonlóságok. Amikre Soros is célozni akarhatott, például az orosz túlerő: övék a világ második legnagyobb hadserege, tízszer annyi repülőgéppel, jóval több harckocsival, négyszer akkora békelétszámú állománnyal, szíriai harci tapasztalattal (most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy 1944-ben az ukránok maguk is zömmel szovjetek voltak).

És a honvédelem: itt és most

És természetesen megint a civilek szenvednek, a megtámadott állam civiljei: a harcoknak rengeteg fegyvertelen polgári áldozata van, ukrán férfiak, nők, gyerekek, idősek, ami akkor is tragédia, ha nem százezres a szám, mint a második világháború borzalmai idején. És megint civilek a hősök is, akik saját testükkel állják el az agresszor tankjainak útjait, ragadnak fegyvert és védik a faluikat, városaikat, akár önszántukból, akár sorozott vagy kényszersorozott kiskatonaként, tekintet nélkül arra, szeretik-e az aktuális kormányukat, rendszerüket vagy sem.

De ha továbbfuttatjuk az idős milliárdos analógiáját, több olyan ponton is igaznak tűnhet, amiben, az üzenetet látva, talán nem feltétlenül szeretné, hogy így legyen.

Például, hogy nem a jó és a gonosz párharca zajlott 1944-ben Magyarországon, korántsem, akármennyire szeretné ezt a szovjet- és fűzfatörténetírás utóbb meg- vagy kimagyarázni. Az egyik oldalon az akkor már tényleg testileg-lelkileg német csatlós, nyilas vezetésű Magyarország állt szemben a véreskezű, sztálini kommunista Szovjetunióval. Magyarország a háború előtt sem volt egy paradicsom a zsidó kisebbség számára, és a helyzet drámai romlásnak indult, ahogy az ország belépett a konfliktusba, majd ahogy a háborús helyzet romlott, s végül jött a német megszállás és Szálasiék hatalomátvétele – lefordítva: egy akkori nyugati szövetséges (Berlin) belebiztatta és -kényszerítette,

minden kiugrási vagy megegyezési kísérletet meghiúsítva.

Durva lenne párhuzamot vonni a majdáni események és a nyilaspuccs, a német kollaboráns Magyarország és az Amerika-barát (Nyugat-)Ukrajna, a zsidótörvények és az elnyomó oktatási-, nyelv- és állampolgársági törvények között, a szovjet (nem mellesleg zömmel: ukrán) partizánok tömeges kivégzése és a hetven évvel későbbi harkovi oroszellenes pogrom között – szerencse, hogy nem én találtam ki az ennek alapjául szolgáló analógiát, még ha az eszkaláció dinamikájában szerintem is van valami.

És az is igaz, hogy mind a mai ukrán hadsereggel, mind a korabeli magyar honvédséggel szemben is nagyon igaztalanak a nácivádak, még ha a magyar hadvezetés egy részét el is kábították annak idején a német sikerek, és bizony az ukrán Azov Zászlóaljtól a félkatonai Jobboldali Szektoron át a seregbe beépült neonácikig sem mondhatóak makulátlannak a mai Ukrán Fegyveres Erők és csatolt tartozékaik.

Persze, ha mérlegre tesszük a dolgokat, azért az is egyértelmű, hogy bár Ukrajna korántsem volt az a demokratikus csodaállam, aminek most igyekeznek lefesteni, legalább nem volt háború, és az ezzel járó mindenféle eszkaláció, ami az egész országot egy hisztérikus állapotba lökte. No meg, ahogy a szovjetek sem hoztak felszabadulást, csak egy másik típusú, és az ország nagyobb tömegei számára talán még durvább elnyomást, úgy

Azt pedig nehéz lenne tagadni, hogy a magyar kisebbségnek is tényszerűen jobb, ha „csak” nem tanulhat negyedik-nyolcadik osztálytól a saját anyanyelvén az iskolában, ha „csak” nem köszönhet magyarul a boltban és a hivatalban, vagy „csak” nem nézhet meg csak az anyanyelvén egy darabot a színházban, mintha jönnének az oroszok és lebombáznák az egészet, iskolástul, boltostul, hivatalostul, színházastul.

Márpedig most ilyesmi zajlik. És sajnos egyre közelebb Kárpátaljához.

Isten adja, hogy mihamarabb vége legyen ennek az egésznek.