„Szelektív emlékezet? – 1918-ban, Linder Bélának, a Károlyi-kormány hadügyminiszterének volt elhíresült mondása, hogy »Soha többé katonát nem akarok látni!«. Ez a mondat többször is eszembe jutott az elmúlt években, mikor az elnöki székből hallgattam Vadai Ágnest, volt honvédelmi államtitkárt és a baloldali ellenzék jelenlegi hadügyminiszter jelöltjét.
Miután 2014-ben Oroszország elfoglalta a Krím-félszigetet, és a több milliós kelet-ukrajnai terület háborús körülmények között levált Ukrajnáról, az Orbán-kormány 2016-ban bejelentette, hogy a változó biztonsági körülmények, és az újrainduló fegyverkezési verseny miatt haderőfejlesztésbe kezd. Ezt az akkori Jobbik – mind Vona Gábor elnöksége mind az én elnökségem alatt – támogatta, és ingerülten hallgattuk, hogy Gyurcsányék folyamatosan ellenezték Magyarország védelmének megerősítését. Most, amikor nagy szükségünk lenne egy erős, minden fegyvernemből felkészült hadseregre, azt gondolom nem kérdés, kinek volt igaza: a hazánkat baj idején mindig lefegyverző baloldalnak, vagy azoknak, akik megvédenék a hazájukat.