„Szelektív emlékezet? – 1918-ban, Linder Bélának, a Károlyi-kormány hadügyminiszterének volt elhíresült mondása, hogy »Soha többé katonát nem akarok látni!«. Ez a mondat többször is eszembe jutott az elmúlt években, mikor az elnöki székből hallgattam Vadai Ágnest, volt honvédelmi államtitkárt és a baloldali ellenzék jelenlegi hadügyminiszter jelöltjét.
Miután 2014-ben Oroszország elfoglalta a Krím-félszigetet, és a több milliós kelet-ukrajnai terület háborús körülmények között levált Ukrajnáról, az Orbán-kormány 2016-ban bejelentette, hogy a változó biztonsági körülmények, és az újrainduló fegyverkezési verseny miatt haderőfejlesztésbe kezd. Ezt az akkori Jobbik – mind Vona Gábor elnöksége mind az én elnökségem alatt – támogatta, és ingerülten hallgattuk, hogy Gyurcsányék folyamatosan ellenezték Magyarország védelmének megerősítését. Most, amikor nagy szükségünk lenne egy erős, minden fegyvernemből felkészült hadseregre, azt gondolom nem kérdés, kinek volt igaza: a hazánkat baj idején mindig lefegyverző baloldalnak, vagy azoknak, akik megvédenék a hazájukat.
A napokban kampányt épített a baloldal arra, hogy egy bombával felszerelt robotrepülőgép sértetlenül átrepült Magyarország felett, és Zágráb mellett csapódott a földbe. Skandalum, mondják azok, akik másfél éve még az ellen küzdöttek, hogy hazánknak modern amerikai légvédelmi rendszere legyen. A magukat nagy européer és NATO hívő képviselőknek bemutató baloldaliak persze arra sem emlékeztetik a szavazóikat, hogy miközben az Orbán-kormány minden fegyvert a NATO országaitól szerzett és szerez be, addig ők ezt – nyilván a nagy nyugati elkötelezettségüknek köszönhetően – mindig csak ellenezni és akadályozni próbálták.
Az pedig a legújabb szokásos baloldali demagóg következetlenség, hogy akik eddig nem akartak katonát és nyugati fegyvereket látni, most hirtelen háborús helyzetbe hoznák Magyarországot. ”
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán