Woke-nácik, héjává vált hippik és a magyar érdek

„Már minden szakértő elmondta, hogy a modern háború egyben információs háború is.

Ezért is jó, hogy a Nyugat elvágta az összes orosz propagandaforrást, mert így csak az amerikai–ukrán propagandát kapjuk, amit nyilván kritika nélkül kéne beszlopálnunk. 

Ez elég komoly elvárás, tekintettel arra, hogy az agitátorok az elmúlt napokban többször is csúnyán befürödtek.

Voltak itt hősök a Kígyó-szigetről, akik hősi halált haltak, mégis túlélték; Kijev fantomja; a csecsen hadúr, Tusajev, aki három napig minden nap meghalt, majd mégis élt; kudarcot vallott villámháború, mert szemmel láthatóan hosszabb a hadművelet, mint egy TikTok-videó; az oroszok által lerombolt Holokauszt-emlékmű, ami mégis áll; az anyukájuknak SMS-ben síró orosz katonák, akik éhesek; és persze a teljesen eszét vesztett Putyin, aki tépi az intarziát, érzi a vereségét, felpofozza a nőjét dühében, stb.

Az információs háború irányítása kicsit bizonytalannak tűnik, mert egyik percben arról szól a fáma, hogy az oroszok elszámolták magukat, veszíteni fognak, az Azov hősei már ma este együtt ünnepelnek Odinnal a Valhallában, a másik percben meg arról, hogy az ukrán zenebohóc-in-chief könyörög a NATO-nak/Nyugatnak, hogy avatkozzon be, hiszen minden nap most látják utoljára élve. 

Hiteles információkat úgy keres az ember az álhírek sűrű ködében, mint amikor a megtelt pincét kell kialmozni. Persze ha a háború információs háború is, akkor nem az igazságot kapjuk, mert háborúban nem az igazság a mérce.”

Nyitókép: Ben Pipe / Robert Harding Premium / AFP