„Elkezdtem nézni Márki-Zay Péter programhirdetését, de öt percig bírtam ezt az irreális, demagóg ígérettömeget hallgatni, amiben mindent (is) megígért, meg annak a kétszeresét...
Nem tehetek róla, de ennek az embernek egy szavát sem hiszem el.
És alig várom, hogy legyen már vége ennek a kampánynak, miközben reménykedem abban, hogy lesz annyi bölcsesség, józanság a magyarokban, hogy – felülemelkedve a leegyszerűsítő pártszimpátia logikáján – közös, elemi érdekünkből nem adják szerencselovagok kezébe a kormányrudat... különösen nem ilyen vészterhes időkben.
(Ezt a képet csak azért teszem ide, mert annyira jellemző: ha valaki minden jelképet magára aggat, mint egy karácsonyfára, csak hogy még egy picivel jobban eladható legyen, az azt jelenti, hogy valójában egyik szimbólum sem fontos neki. Nőnapon történetesen a régi szocialistákat szóllongatta a piros szegfűvel. Olyan hiteltelen: a mellveregető kereszénység, a mély européerség, közben a szocialisztikus vonások - és főként a szeretetmázzal leöntött, fröcsögő gyűlölködés. Lehet, kell is kritikát megfogalmazni a kormány munkája kapcsán, ez az ellenzéknek dolga is, de ami itt megy most már hónapok óta, az nem egy felelős alternatíva felmutatása, hanem egy ámokfutó vagdalkozása.)”
Nyitókép: Máthé Zsuzsa Facebook-oldala