„Bokros attól tart, hogy a minimálbér növelése felborította a pénzügyi egyensúlyt… A Bokros-féle gazdaságpolitikai logika szerint, amikor az embereknek már éppen elég rossz lesz, amikor már éppen elég alacsony lesz a minimálbér, na majd akkor, akkor csodaszerűen minden gazdasági equilibrium helyreáll, és beköszönt a tavasz. Ez nem Adam Smith-i közgazdaságtan, ez valami más, valami rosszabb – itt már nem társul »Az erkölcsi érzelmek elmélete« »A nemzetek gazdaságához«.
Aztán azt is megtudhatjuk az interjúból, hogy a nyugdíj »nem rászorultsági alapon kimért szociális juttatás, hanem egy biztosítási rendszerben megszerzett váromány«. Nem, a nyugdíj nem egy váromány, hanem egy XIX. század végi szociális vívmány, ami biztosítja a gazdasági produktivitásra már nem képes időseknek, hogy ne dolgozzanak. Németországban vezették be először, 1889-ben, és kezdettől fogva kiterjedt az ipari és mezőgazdasági munkásokra is, hiszen az ő mozgalmuk vívta ki. Mint megannyi XIX. századi szociális vívmány, ez is csak részlegesen maradt fenn az utókornak, csakúgy, mint a mára ritkaságba számba menő nyolc órás munkanap. Bokros valójában szeretné ha a nyugdíj csak egy váromány lenne, amiből nem részesülhetnek az arra érdemtelenek, mégis úgy beszél erről, mintha nem a véleményét fejezné ki, hanem egy tényt.