„A koalíciós szerződésben előirányozottak és Németország tényleges kihívásainak összeegyeztetése változatlan körülmények közepette ugyan kínkeservesen, de némi fanyalgással elviselhetőek lettek volna. Most azonban a német kormány a drámai irányváltással olyan mozgásteret teremtett, amelyen belül a valósághoz közelebb eső irányba válthat, sőt akár az ellenzék elvi támogatására is számíthat. Ez ma már a közvélemény-kutatások szerint a koalíció és élvonalbeli politikusainak növekvő támogatottságában is tükröződik.
Ellenben a kancellárnak és helyettesének inkább azért kell most aggódnia, hogy a szociáldemokraták és a zöldek meddig vallják magukénak éppen ezt a hirtelenjében módosított irányt, amint befagy vagy véget ér a háború Ukrajnában.
Mindkét pártot ugyanis villámcsapásként érte február 27-én a korábbi álláspontok fentről elrendelt teljes feladása – pontosan úgy, ahogy a konzervatív uniópártokat a derült égből érte Angela Merkel döntése az atomenergia polgári célú hasznosításának beszüntetéséről.”