„Bizonyára sokunkkal előfordult már, hogy egy valóságban elkezdett beszélgetést később a fejünkben folytattunk. Ezért is volt rendkívül érdekfeszítő olvasni Puzsér Róbertnek a fantáziájában lévő képemmel lefolytatott beszélgetését (Márki-Zay Péter jelenleg az egyetlen esély, amit igenis meg kell játszani, Magyar Hang, 2022/4.). Az engem ért nettó hazugságokat betudom Puzsér szépirodalmi vénájának. Viszont a tőle megszokott személyes ócsárlásnál jóval fontosabb a Márki-Zay Péter-(M-Z. P.) kampány kérdése.
Puzsér Róbert fantázia párbeszédéből az első kérdést valóban én tettem fel: »Mikor veszi le a kezét M-Z. P.-ről?« Ebből a kérdésből ő azt a durván leegyszerűsítő és hazug következtetést vonta le, hogy én jól érzem magam a NER-ben. Az általa idézett beszélgetés többi mondata az ő politikai kényszerképzeteinek és az általános ellenzéki közhangulatnak a terméke. A valóságban elmondott érvemmel, miszerint Márki-Zay Péter nem miniszterelnök-jelöltként, hanem egy hetedik (neokonzervatív) párt elnökeként viselkedik, Puzsér Róbert ott, helyben egyetértett. Revansa csupán annyi volt, hogy M-Z. P. bár nem a legjobb, de az egyetlen lap a kezünkben, így meg kell játszani.
Puzsérral mindketten lelkesen támogattuk M-Z. P.-t az előválasztáson. Nekem is hatalmas elvárásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy az új szereplővel minőségi változás jöjjön el a közéletben. Személyes csalódásommal nem vagyok egyedül. Amikor támogattam M-Z. P.-t, tisztában voltam vele, hogy számos ideológiai kérdésben másként gondolkodunk, például a nagyvállalatok adóztatása és szabályozása tekintetében. Azt vártam el, hogy M-Z. P. a közös ellenzéki álláspontot fogja képviselni, és nem a saját véleményét. Egy miniszterelnök-jelöltnek nem a személyes gondolatai, hanem a kormányprogramja érdekel. Politikai bátorságot és kezdeményezőkészséget vártam M-Z. P.-től. Ehhez képest ott tartunk két hónappal a választás előtt, hogy – példának okáért – nincsen egységes álláspont a kormány népszavazási kérdésében az ellenzéki oldalon.