Lettek, és ott folytatták, ahol abbahagyták. Medgyessy Péter elvtárs 2002. december 1-jén koccintott Erdély elrablására a román, valamint »a magyar nemzetiségű román« elvtársakkal a Kempinskyben, majd következett a szégyenteljes népszavazás 2004. december 5-én. Ez sem volt elég nekik: miközben a gyűlölet karmestere, Gyurcsány Ferenc éppen a szakadék szélére hazudta Magyarországot, az ifjú vörösök – hogy legújabb baloldali hősünk epizódszerepét is megemlítsük –, Nyakó és Ujhelyi elvtársak 2008-ban kirohantak Nagyváradra gyűlöletkampányra okítani az erdélyi magyarokat.
Hál’ Istennek jött 2010, a magyar baloldalt a választópolgárok háromszor KO-zták, háromszor kétharmaddal tették egyértelművé, mi a kívánatos irány: előre, nem hátra. A magyar baloldal semmiből sem tanult. Szerencsére gyengült.
A baloldal devolúciója – Bayer Zsolt találó megfogalmazásában – így néz ki: MSZMP – MSZP – MZP. Az MSZMP »nem avatkozott be«, az MSZP a külhoni magyarok ellen hergelt, MZP »migránsszámlálóval« tartja számon a Magyarországon dolgozó külhoniakat is. Ugyanaz az üzenet, mint 2004-ben és bármikor, amikor a baloldal volt hatalmon. Nem nagyon kell több bizonyíték: amikor csak tehetik, rárontanak a nemzetre.