„Ma nyolc órakor megcsörrent a mobilom. Felvettem, és legnagyobb meglepetésemre Márki-Zay Péter mutatkozott be. Innentől szó szerint idézem kettőnk beszélgetését, szerencsére felvettem hangban. Nos, ez történt:
– Aberrált Szentesi, maga az?
– Igen, parancsoljon.
– Segítened kéne, már bocs, hogy tegezlek. Van itt egy kis gond. Gondoltam, téged hívlak fel, mégis csak harminc kilométerre nőttünk fel egymástól, te ostoba. Meg aztán, két napja senki nem veszi fel nekem a telefont. Segíts, nagyon kérlek!
– Hol vagy, Péter?
– Egy furcsa szobában, ahol tükrök vannak, fölöttem pedig Karácsony Gergely freskók. Kínoznak, gyötörnek, pedig harmadik voltam, első lettem. Testem megkötözve, csak a mobilomért tudok kinyúlni. Szóval, az van, hogy jönnöd kéne velem tévévitázni.
– Muszáj nekem ebben részt vennem?
– Muszáj. Orbán viccet csinált belőlem, Deák Dani kiröhögött, Bohár Dani meg közzétette diszkrét kérésemet. Van itt az intézetben egy takarítónő, de reggel óta dolgozik, mondta, nagyon fáradt, nem jön velem megvitatni az ország helyzetét. Te jutottál eszembe, olyan érdekesen írsz, kitűnően főzöl, lehet, hogy a politikához is értesz. Vagy hülye vagyok? Nem értesz semmihez? Hülye vagy esetleg?
– Péter, nem akarlak megbántani, de mondanom kell valamit nagyon őszintén. Előrebocsátom, újabb lelki sérülést okozok neked. Mondjam?
– Mondjad, te féreg!
– Szerintem most azonnal fejezzük be a beszélgetést, utána pedig töröld a számomat. Örökre. Előbb járok bécsi keringőt Vadai Ágival, minthogy veled leüljek egy stúdióban.
(Ezen a ponton Márki-Zay megszakította a beszélgetést, már csak zihálását és a rendkívül visszataszító férfisírás mellékneszeit hallottam egy darabig…)
Testvéreim, adjatok Hálát az Összefogás Messiásának, hogy van, hogy létezik, hogy működik és hívogat! Szeretlek, Péter! Hiányozni fogsz április 3–a után!”
Fotó: Valeria Mongelli / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP