Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Gondoljanak csak bele, nem a világegyetem szégyene ez az egész?
„Vajúdnak a hegyek és egeret szülnek – Még mindig nincsen közös ellenzéki lista
Közröhej, hogy a baloldali összefogás – mint egyébként mindenben – a közös lista összeállítása és nyilvánosságra hozása ügyében is szerencsétlenkedik. Bő másfél hónap múlva országgyűlési választások lesznek, és még mindig csak azt halljuk, hogy a marakodás megy a közös lista ügyén, sajtóhírek szerint a legutóbbi egyeztetésre az MSZP és a PM el sem ment.
Nagyon nincs mit csodálkozni, azok után, hogy a Márki-Zay Péternek még a saját frakciót sem engedélyezték. Gondoljanak csak bele, nem a világegyetem szégyene ez az egész? Adott egy össz-ellenzékinek mondott miniszterelnök-jelölt, aki e minőségében baloldali összefogás valamennyi pártjának első embere – papíron legalábbis – és megtagadják tőle a saját frakciót? Hogy lehet így bárkit is a választópolgároknak ajánlani?
Ez körülbelül olyan, mintha egy gyárban azt mondanák: »nézzék, ő itt vezérigazgató, de neki sem igazgatói, sem főosztály-vezetői, de még jogi tanácsadói, titkárnői és könyvelői sincsenek, mert itt mindent a takarítók, a karbantartók, meg az üzemi menzáról a konyhások döntenek el.« Ugye, milyen röhejes?
De ezzel még nincs vége. Sajtóhírek szerint a Párbeszéd Magyarországért már Márki-Zay Péter listás helyét is blokkolni szeretné, illetve azt csak úgy kaphatja meg, ha utána a PM frakciójába ül majd be. Maradva az előbbi gyáros hasonlatnál ez pont olyan, mintha a gyár alkalmazottjai azt mondanák: »ő itt a vezérigazgató, de általában be sem engedjük a gyárba. Ha nagy ritkán bejöhet, akkor köteles a takarítóknak, a karbantartóknak és a konyhásoknak segíteni. Mást nem csinálhat, mert akkor hazazavarjuk.«
Márki-Zay szerepe gyanúsan emlékeztet a régi kabarétréfákra, amikor egy balekra rábízták, hogy valamifajta elterelésből legyen egy napra főnök a valódi főnök helyett, vagy legyen egy napra tábornok a valódi tábornok helyett. Itt is pontosan ez megy. A valódi főnök, a valódi tábornok, meg röhög a markában, hogy elviszik helyette a balhét. És most már mi is röhögünk, bár inkább kínunkban...
Ennél jobban már nem nagyon lehet valakit megalázni. Azt hiszem, a magyar politikum baloldala elérkezett a minden fantáziát felülmúló valóság szakaszába.”
Nyitókép: Volner János Facebook-oldala