Szakadjon a szar az ő nyakukba

„Szakadjon a szar az ő nyakukba.

Ez már többször, így ma is felmerült a kommentekben valamilyen formában. A lényege az, hogy valahogy csináljuk végig a választásokat, de igazából nem lenne az olyan nagy baj, ha a Fidesz egy egyszerű többséggel nyerne, majd kénytelen lenne megenni a saját főztjét. Vagyis sokan azt gondolják, hogy az egyébként tényleg fenntarthatatlan NER most már olyan szinten élte fel a felélhető erőforrásait, hogy a lábon kihordott államcsőd megbotlik, elzárják az uniós pénzcsapokat, elszáll az infláció, felmegy a csirkefarhát ára. A következő ciklusban ezek hatása pedig mindenképp az összeomláshoz vezet. Dühös tömeg gyűlik össze a Kossuth téren és elhajtja a zsarnokot, lehet kezdeni tiszta lappal, beköszönt a kánaán (kisvártatva).

Ez nem egy lehetetlen jövőkép, csak éppen az irracionalitások halmazába esik, mint minden hasonló esemény. Példaként a 2006-os történésekig kell csak visszamenni, ahol a kormányváltó hangulat, némi polgári körös előkészületek és foci ultrás tettrekészség közepette elhangzott egy közepesnél nem jelentősebb beszéd, amit kiszivárogtattak.

Fröccsent a szar, fellángolt a népharag. Az eseményeket még a tévé maci se élte túl, a balhéban többen maradandó sérüléseket szenvedtek el, jó páran belebuktak, Gyurcsány a háttérbe vonult (egyébként a mai napig jól van, a lába is leér a földig), de az MSZP azért végig csinálta a ciklust. A 2010-es választásokon a Fidesz tarolt, de az MSZP a legnagyobb ellenzéki pártként 59 mandátumot szerzett. ...és hát azóta is a kánaán közepén csücsülünk.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher