Egy többszörösen marginalizált társadalmi csoport ellen hergelni morálisan nem elfogadható dolog.
„»J. K. Rowling eltörlése« címmel írt lendületes, indulattól és messzire vezető kijelentésekkel gazdagon ellátott szöveget az Indexre Puzsér Róbert. Mielőtt megállnék, és elkezdeném sorolni, hogy milyen hosszú listája van annak, amikor Róbert egyenlő erejűnek állítja be a liberális „kurzust” (aminek valami csoda folytán az úgynevezett „transzlobbi” is része) és az „illiberális kurzust”, meg kell jegyezzem: Puzsér Róbert véleménye ebben az ügyben természetesen a magyar mainstream újságírás gondolatait kiválóan tükrözi – és az ég adta világon semmiben nem tér el tőlük.
Ahogyan a Telex úgy fogalmaz, „vélt transzfóbiája” van Rowlingnak, ahogy a 444 konzisztensen csak úgy hivatkozik a dologra: a transzfóbiával vádolt szerző – miközben a transzszervezetek kritikáit meg sem próbálják hitelt érdemlően bemutatni. Az Index ide kapcsolódó írásai sem igazán árulkodnak elfogulatlanságról, ahogy a Partizáné sem: tavaly Gulyás Mártonék a Partizán Facebook-profilján arról beszéltek, hogy „a transzembereket a nőkkel szemben kijátszó »mozgalmak« a patriarchátus legocsmányabb ügynökei, és kizárólag megvetést érdemelnének, és semmi esetre sem komolyan vételt”.
Marad a Mérce, de állj, mégsem marad: a magyar baloldalon is igazán jól ismert törésvonal az úgynevezett „TERF-kérdés”: az angolszász radikális feminista vonalat követő írók többször megnyilatkoztak már a Mércén belül is arról, hogy mennyire veszélyes ez a mozgalom a feminizmus egészére nézve – ahogy módszeresen és véleményem szerint itt-ott szándékosan félreértik az interszekcionalista feminizmus céljait és gondolatait. Tehát a»transzlobbi« – Magyarországon legalábbis biztosan – magára maradt. Nincsenek szövetségesei, nincsenek az álláspontjukat bemutató viták, a Rowling ámokfutása óta eltelt két évben minden egyes »Rowling-botrány« kapcsán az ő megszólaltatásuk nélkül beszélnek az ügyről.
Cseréljük le a transzlobbi szót, mondjuk, a meleglobbira, a hajléktalanlobbira, a magyar romákra, és máris láthatnánk, hogy micsoda igazságtalan bemutatása ez a valóságnak: mintha egy neoliberális magyar politikus nyilatkozatai alapján döntenénk el, hogy pontosan milyen képet is alkotunk a budapesti hajléktalanokról, és őket egyáltalán nem kérdeznénk meg a dologról.
Mit akarhat tehát ez a misztikus transzlobbi? A Róbert írásában sejtetett valóság szerint most épp leginkább azt, hogy engedjék csak azoknak a női személyi igazolvánnyal rendelkező »péniszes nőknek«, hogy megerőszakolják a női börtönökben a többi rabot. Eltekinthetnénk a statisztikáktól, írhatnánk hogy a legnagyobb veszélyt a női börtönökben két hatalmi csoport jelenti a rabokra: a férfi börtönőrök és a férfi nőgyógyászok, orvosok – mintha a társadalomban annyiszor megfigyelhető hatalmi dinamikák pontosan ugyanazt a vonalat követnék a női börtönökben is, mint az élet többi területén.”
Nyitóképen: A 2021-es Budapest Pride egyik résztvevője. Fotó: Ficsor Márton. Illusztráció
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
Mint kiderült, sok más is volt a rovásán.
