„Amikor a politikus - nem egyszer, hanem állandóan - arról beszél, hány gyereke van, hogyan hisz Istenben és kinek miben segít, akkor képmutató. Ha ezek a magánéleti adalékok valóban fontosak számára, akkor hallgatna róluk. A politikusnak azonban erőfeszítéseket kell tennie a hatalom megszerzésére, ezért kínálgatja magát nem közérdekű témáival.
Ha egy politikus vagy közéleti ember megszólalásaiban a fenti három téma sűrűn szerepel, akkor az illető vagy hazudik, vagy erőszakos, nárcisztikus hittérítő, akire nem szabad bízni egy nemzet sorsát.”
Nyitókép: