„Gondoltam, Gréczy már elmúlt, elveszett, de tévedtem: a jeles férfiú újra itt van, és most itt ülök megfürödve, miután megtudtam, hogy a kultúráért felelős – Márki-Zay kormányában – Gréczy Zsolt lesz. Erre nem gondoltam volna, pedig már sok mindent módom volt megtapasztalni. Ezzel azért nem nagyon tudok együtt élni, hiszen a »kultúrához« a jeles férfiúnak eddig nem sok köze volt, mert ugye a Bye Bye Szása kezdetű opusnak (melyet részben Zsolt szerzett) vajmi kevés köze van a nevezett »kultúrához«, bár 1991-ben az év dala és aranylemeze lett, de ez azért nemigen nevezhető a köz szellemi fejlődéséhez való hozzájárulásnak. És bizonyára a többi tette sem – őszintén szólva nem nagyon ismerem a munkásságát. Azután jött a híres-hírhedt akciója, amely azt sugallta, hogy végleg kiírta magát a közismertségből, ilyet ugyanis ember nem tesz. De most visszatért és teljes fegyverzetben kiállt a »kultúráért« – vagy amit ő annak vél.
Mondják, hogy háborúban hallgatnak a múzsák. De milyen az, amikor háború nélkül is hallgatnak, illetve békében is hallgatnak, csak fityma csattog halkan. Vajon milyen az, amikor egy tenyér, ha csattan? Ahogyan Anthony Burgess, a Gépnarancs szerzője is gondolta; mondjuk nem pontosan ebben a formában. Meghalljuk bizonyára, a szenvedély az szenvedély – nem élhet nélküle. Egyébként akár lehetne sportminiszter is, ha már annyira ért a hokihoz.
Zárójel. Arra gondoltam, hogy esetleg összefoghatna a pornós Gattyánnal és együtt adnak a magyar kultúra számára egy utolsó lökést, amellyel a végső szakadékba taszítják. Elvégre együtt utaznak ugyanabban a szórakozási formában, amelyet mindközönségesen a »pornó« szóval illetnek, csak Gréczy egyedül is tudja csinálni, ami nem kis dolog. Amúgy köztük alig van különbség, mondjuk csak az, hogy Gattyán üzleti alapon áll és ez némileg mentesíti. Ő aztán nem is csinál titkot a dologból: ha fizetek, akkor minden rendben van, ám én nem akarok csak fizetni, részt kérek a hatalomból, ami viszont nem akar menni. Úgyhogy egyelőre nincs lehetőség, hogy Gattyán is részesülhetne a mámorító érzésből, amivel az uralkodás jár. Majd legközelebb. Zárójel bezárva.