Ez a tapasztalat viszont felvet egy alapvető kérdést. Mégis kik az európai integráció jövőjének valódi urai?
A bíróság számára a minél szorosabb európai integráció célja minden más szempontot és értéket megelőz. Ők úgy gondolják, hogy a bírók és a bíróság a politikai döntéshozók helyébe léphet. Ők úgy gondolják, hogy nemcsak alkalmazzák a jogot, de alkothatják, fejleszthetik is. Ők úgy gondolják, rákényszeríthetik a tagállamokat, hogy az integráció következő fázisába lépjenek. Ők úgy gondolják, hogy az uniós intézmények gyámsága alá helyezhetik a tagállamokat azokon a területeken, ahol az uniónak nincsenek hatáskörei. Ők úgy gondolják, hogy ennek érdekében költségvetési zsarolás is bevethető.
Mi viszont úgy gondoljuk, hogy az európai integráció jövőjének urai a tagállamok és a tagállamok polgárai. Mi vagyunk közös európai értékeink forrásai és végső letéteményesei. Mi úgy gondoljuk, hogy egyedül a tagállamok és polgáraik dönthetnek arról, hogyan akarnak együttműködni, és milyen hatásköröket kívánnak közösen gyakorolni. Mi úgy gondoljuk, hogy a bíróság nem foszthat meg bennünket alapvető jogainktól. Mi úgy gondoljuk, hogy a bíróság nem teremthet a semmiből új uniós hatásköröket.
Ebben a küzdelemben a mi helyzetünk hátrányos. Az uniós jog nem ad a kezünkbe olyan eszközt, amit a bíróság politikai döntéseivel és a lopakodó hatáskörbővítéssel szemben használhatunk. Ezért a tagállamoknak közösen kell fellépniük jogaik védelmében.
A tagállamoknak nem szabad elfogadniuk, hogy az Európai Bíróság a tagállamok népei és kormányai helyett politikai döntéseket hozzon. Ez nemcsak Lengyelország és Magyarország ügye, ez minden európai polgár és tagállam közös ügye. Ébresztő!”