Hogyan válik államilag fenntartott szektává a Német Evangélikus Egyház?

„Mit ide El Camino, avagy hogyan válik államilag fenntartott szektává a Német Evangélikus Egyház?

Mielőtt méltatlankodva feltenné magában a kérdést a kedves Olvasó, hogy már megint mi ez a provokatív cím és miért kell megint ez a cinizmus, hadd emeljem pajzsul magam elé, igazi férfi módjára, a német újságíró Josef Kraust, akitől ez a megállapítás valójában származik.

De miért kell a keresztényekre már megint mindenféle csúnyaságot ráfogni?– tehetnénk fel a kérdést.

Hadd éljek egy képpel. A német evangélikusok tanácsának elnöke, bizonyos Annette Kurschus, fogta magát és eltekerte a rábízott egyház hajókormányát. De nem ám úgy ímmel-ámmal. Rendesen, ahogy kell; így hajókormányt még ember nem tekert, úgy. Szóval, míg ez a bárka mindezidáig a világ viharai közepette az apostolok csónakja felé poroszkált, melynek végében Krisztus békésen alszik, mostanra – tapsvihar közepette – megfordult és az ellenkező irányba tart. De odass!, hát Kurschus már nem is a Genezáreti tavon jár, hanem a Földközi-tengeren. Legalább a megfelelő vízfelületet belőhetné – legalább látszólag lehetne keresztény egyház ez a német evangélikus.

No, és most itt járunk, hogy ez a Német Evangélikus Egyház (EKD) zarándoklatot hirdetett meg. És? Mi van abban?

Genderzarándoklatot, akartam mondani, csak úgy elsőre valahogy nem sikerült leírni.

Szóval a sokszínűség elismeréséért, a genderigazságosságért, meg egy sor más dologért, amiket a radikális baloldali szervezetek és politikai pártok agendájából nap mint nap kiolvashatunk, ők is sétálnak egyet.

Kurschus, miután az evangélikus elvtársak megválasztották tanácselnöknek (amikor is rögtön megvallotta: hivatali pozíciójának legfontosabb feladata a klíma- és természetvédelem) olyan sikeresen nyomta keresztül a tanácson a nemi identitás és klímavédelem kérdésköreit – melyeket, mint legégetőbb ügyeket kell az egyházi élet középpontjába kasírozni –, hogy máris nem kevesebb mint 9, azaz neun egyházkörzetben hirdették meg a fentebb emlegetett genderzarándoklatot. Mit ide El Camino?

Végül is, ha már a radikálisan baloldali német kormány szócsöveként emlegetik az EKD-t, a név meg, ugye, kötelez, miért ne rendezhetnének ilyesmiket? A keresztények, úgy hallották, nem csak menetelni szoktak jobbra-balra, tüntetnek itt meg ott; ők zarándokolnak! »Na, hát akkor zarándoklat, gyerekek! Jelentsen az bármit is.« (Belső utunk lépteinek megszaporázása kis külső segítséggel, zarándoklat az oltárhoz, Oltáriszentséghez, bennünk élő Krisztushoz, lelkünk legmélyére, létünk forrásához… áh, mindegy... Akkor sétáljanak csak a belső identitászavarukhoz… anyám borogass, mennyi imaszándék.)

»Rózsaszín kultúrmarxizmus«. Ez is Josef Kraus szava járása, legalábbis amikor Annette Kurschusról van szó. Találó.

Fotó: YouTube/EKD