Ezt is megértük, itt a Covid-gyarmatosítás

„Megjövünk, erre azt látjuk, hogy emberek FÜRDŐKÖPENYBEN mennek a HOTEL MEDENCÉJÉHEZ MASZK VAGY BÁRMI nélkül. Ez sokkoló. Az egészségügyi protokoll szívonala legalábbis más. Nagyon erősen próbáljuk elkerülni, hogy pozitív legyen a tesztünk, azt gondoltuk, ez egy furcsa helyzet. Nem mintha vitatkozni akarnék, de nem vagyok biztos abban, hogy ez tiszteletteljes azon játékosokkal és stábtagokkal szemben, akik vért izzadnak azért, hogy jó állapotban érkezzenek meg” – mondta Samuel de Champlain a tévedésből a leendő Québec helyén őslakoskodó mikmak indiánoknak 1608-ban.

Vagy Vincent Gérard Európa-bajnok francia kézilabdakapus nekünk, magyaroknak, én már nem is tudom.

„Nagyon kíváncsi vagyok, hogy megy ez a bajnokság tovább, ha azt látjuk, hogy Budapesten húszezren vannak, és senki nem hord maszkot. Minden nap teszteltek minket, itt ezt, úgy tűnik, nagyon, nagyon jól csinálják. Odaátról meg azt hallani, hogy kicsit más a dolog” – üvöltötte a telefonba kérdőn Otto Skorzeny Horthy Miklós tengernagynak Pozsonyból 1943 decemberében.

Vagy valami Gislason nevű német szövetségi kapitány, én már nem is tudom.

„És itt ugyanazok a sztenderdek vannak, amit mi a saját köztársaságunkból ismerünk! Nekem úgy volna jó, ha Magyarországon is így lenne” – kiabálta közbe Edmund Veesenmayer.

Vagy Axel Kromer a német kézilabda-szövetségtől, mittudomén, teljesen meg vagyok zavarodva.

És volt ott valami szerbeket terelő spanyol is, akit zavart, hogy voltak a folyosójukon maszkolatlan vendégek is, de rá kár is pazarolni a drága flekket.

És ráadásul megint ugyanazok, az angolszászok és a nem angol szászok, a spanyolok meg a franciák. Ha indián lennék, most lőném ki magam az űrbe pónistul, földestül – mert itt a Covid-gyarmatosítás a sarkunkon, hogy keshedne meg. A jobban tudás forradalma. Meg a csuklóztatásé, amikor a hetven éve elfojtott gyarmatosító ösztön tűhegyre áll és a nyálkahártyádra tör, tesztet a magyarnak, maszkot, kevlárt, meg úgy mellékesen oltást is, nade ne olyat, csakis ilyet, és lehetőleg úgy, hogy utána is tesztelni meg maszkolni kelljen, nehogy úgy tűnjön, mintha abban az oltásban bíznánk is, mert Isten ments, hogy bízzunk egyáltalán bármiben. Olyat különben is csak a keresztények szoktak, azok meg mi, ugyebár, nem vagyunk.

Mert ha már bizalom: a világ országai kitűnően megtanultak senkiben nem bízni. Úgy teszünk, mintha a világon nem egy és ugyanazon koronavírus dúlna, hanem minimum százkilencvenhárom, következésképpen aki a magyar koronavírus ellen védettnek számít, az az osztrák vagy az orosz ellen nyilván teljesen védtelen. Mintha az ember egy külföldi szupermarketben jobban tudná terjeszteni korunk lepráját, mint egy otthoniban – más indoka nem lehet a civilizált világ háromszori átoltása után is változatlanul szigorú, vagy esetleg még szigorúbb beutazási szabályoknak.

Hacsak az nem, hogy nagy, össznépi körbecsuklóztatás lépett életbe, hogy

a saját meggyőződéseinket, amelyek épp annyira bizonytalan, adathiányos helyzetekben alakultak ki, mint a szomszédéi. És ráadásul már régóta. Mert az ősbűn nem az egymás Covid-politikájára való gyarmatosító beszólogatás, hanem az oltások diszkriminációja.

Akkor kezdték el az országok egymás képébe vágni, hogy nem, kedves Kína, kedves Oroszország, kedves India és kedves fél világ, aki neked védett, az nekünk attól még nem lesz jó. Mi haladó védettséget kérünk amerikai szerrel, vagy szúrjuk tovább a turcsi kis orrotokat, nyihao, izvoltye.

És innen már egyenesen következnek a Covid-ipari körbeszívózás további formái: Ukrajna betiltotta a Szputnyikot. Hogy miért? Mert scse nye vmerla. Oroszország egyáltalán nem ismer el semmiféle oltást és kivétel nélkül mindenkitől PCR-tesztet kér. Hogy miért? Mert pazsalujszta. Az Osztrák Szövetségi Banánköztársaság kiváló ütemérzékkel pont akkor vezeti be a mindenkinek kötelező második Janssen-oltást, amikor ingázó szputnyikosok tízezrei már felvették harmadik oltásnak, abban reménykedve, hogy abból egy is elég lesz. Hogy miért? Mert ostkrieg. Aztán itt van a Covid-csuklóztatás műfajának koronaékszere, a Nagy Ausztrál Példastatuálás Novak Đoković feje fölött: a törvény Szerbia Covid-gyarmatosításának érdekében maradéktalanul érvényesült, csak a józan ész nem.

úgy államközi szinten, mint egyénileg. A minden eddiginél kevésbé veszélyes omikron korában a népek hazái talán elismerhetnék végre egymásról, hogy a maga módján mindegyik a járvány megfékezésére, lakosainak védelmére törekszik, következésképpen egymást mindenféle határokon csuklóztatni teljességgel felesleges. Főleg sajtónyilvánosság előtt, megalázó hangnemben, a veszély valódi mértékét teljességgel figyelmen kívül hagyva.

De a minden eddiginél kevésbé veszélyes omikron korában talán egymással is békét köthetnénk végre: a rettegőknek legyen végre a magánügyük naponta teszteltetni s végtagonként két ffp3-as maszkot hordani, az egyszerű embereket pedig, akiket kicsivel jobban érdekel a sokadik hullámnál a normális élet, ideje lenne kihagyni ebből a magánügyből. Az omikront előbb-utóbb úgyis mindenki megkapja, aki oltott, megússza pár horzsolással, aki nem, az pedig e tárgyban nyugodtan vethet akár magára is.

Ne gyarmatosítsuk egymást sem, mert úgy járunk, mint a franciák, a németek, az ausztrálok meg egy kóbor spanyol: üvöltöznek itt a sötét folyosón süket falaknak, de nem hallja senki. Mert a maszk fogja a hangot, a normális emberek meg lent wellnesselnek a medencénél, maszk vagy bármi nélkül, sőt, talán még esznek is.

üzeni tisztelettel, hogy senkinek nem lesz gyarmata, s nem vár a franciákra sem meg a németekre, akik valahol az 1930-as évek végén szerették volna megállítani.