Brutális kivégzésről árulkodnak a mohácsi tömegsírok

Mai szemmel minden kivégzés brutális, abban az időben a kivégzéseket dicsőségnek tartották ,

Akkor történhetett, hogy magyarból csak a selejt maradt.

- Mi történjék a rabokkal, felség? - kérdezte Amhát pasa. - Üssétek le a fejüket - felelte a szultán olyan egykedvűen, mintha azt mondta volna: keféljétek meg a kaftánomat. Gárdonyi: Egri csillagok

A magyarok elleni holokauszt egy jellemző részlete: Rüdiger Hitzkopf szász zsoldoskatona visszaemlékezéséből Buda visszafoglalásakor, 1686 őszén: "No de Buda vára. A magyarországi török pasalik székvárosa. Hogy ott micsoda török kincsek lesznek! A 23 mecset szentélyében mennyi keleti aranymarha! Néztük, néztük három hónapon át vagy nyolcvanezren odalent a vár alatt, hogy mi mindent lehet majd kihordani azokból a mecsetekből. Ha ugyan a magyar hajdúk meg a talpasok meg nem előznek bennünket. Mert azok az ostromkor mindig elöl mentek, meg sokan is voltak, úgy 14-15 ezeren. Még jó, hogy derék vezéreink őket szánták ágyútölteléknek. Hadd hulljanak. Végre az aszályos hőség után, szeptember másodikán megvettük kínkeservvel Budát, azt a hullabűzös, nyomorúságos ólat. Én jártam benne, mielőtt leégett. Volt benne vagy kétszáz romos ház, egy sereg kaszárnya meg fürdő. Tisztességgel leihattam magam. Az jó, egyedül az jó a pestis ellen. Mert a döghalál a várban persze benne volt. Fel is égették hát a várost a háromnapi szabad rablás után, ami nem ért semmit. Annyi tenger zsoldosnép néhány száz zsidó kereskedőt tudott csak megkopasztani. Ölni nem is volt szabad, csak csigázni. Én meg még erről is lemaradtam.” Forrás: Lengyel Balázs: A török Magyarországon, Móra Ferenc könyvkiadó, 1975, 145-46.old.