„A reggeli misére igyekeztem. Még sötétben kellett elindulnom, de a felkelő nap fénye már sejtelmesen festette meg az eget. Ennek hála, a helyi – még az éjszakai kivilágítás miatt jól látható – templom irányt mutató tornya lenyűgöző, egyben méltó hátteret kapott. Ahogy csodáltam ezt a mesterien megkomponált képet, az volt az első gondolatom, hogy haza kellene szaladnom a fényképezőmért, hogy megörökítsem ezt a késő hajnali csodát.
Aztán az időt méregettem, és biztos voltam abban, hogy ha visszafordulok, biztosan lekésem a találkozómat. Éppen azt bántanám meg, aki ezzel a színekben pompázó, előzetes ajándékkal lepett meg, épp, amint feléje igyekszem. Kicsit szomorúan, de továbblépdeltem az istenházához vezető úton. Menet közben magamat, a bennem ébredő érzéseket ízlelgettem, kifolyatva ujjaim közül a megmarkolt pillanatot.