Tisztára korlátoznak engemet, még így teoretikusan is!

„Ennek pedig az egyik legékesebb példája Julie Ponesse, az egyik legjobb nevű, Western Ontario kanadai egyetem filozófia-etika professzora, aki öt perces videó-bejelentkezésében többször is tanúbizonyságot tesz arról, hogy mind az etikával, mind pedig a kritikus gondolkodással hadilábon áll, annak ellenére, hogy többször hangoztatja: PhD-ja van etikából és filozófiából. Nem feltételezem azt, hogy rossz szakember, vagy rossz tanár lenne, ám ami az etika gyakorlatba való átültetését jelenti – ott azért maradtak bennem kérdések.

Ponesse elmeséli, egyetemén bevezették a tanárok számára a kötelező oltást – aki nem adatja be, annak felmondanak. A tanár gyászos hangon ecseteli, hogy milyen ironikus, neki pont az lenne a feladata, hogy elmondja a hallgatóknak, mennyire nem etikus valakire rákényszeríteni az oltást, mert ez mindenkinek a saját döntése, senkire nem lehet ráerőltetni, mindenki maga dönti el „mit enged be a testébe” és mit nem – erre pont őt küldik el.

Ezzel kapcsolatban úgy kikívánkozik belőlem, próbálom máshogy, de nem megy. Hogy úgy mondjam: ez nettó marhaság, Mme. Ponesse.

Egy társadalomban a nagyobb jóért bőven korlátozhatják az egyén szabadságát, illetve adott esetben egy öntudatlan embernek sem kérik a beleegyezését életmentés közben, hogy adhatnak-e neki, például vért. (Sőt, akármelyik „szakértő” agylövött ötlete volt is ez, de a féléves lányomtól sem kérek engedélyt szexuáletikailag pelenkázás közben, hogy kivakarhatom-e én őtet a sz.rból.)

Itt szeretném barátilag jelezni: egy világjárványban emberéletekről van szó; nem csak Ponesséről, hanem azokéról is (főleg), akik potenciálisan meg fognak halni a betegségben, vagy akik már meghaltak benne. Vagy hirtelen csak feledkezzünk el pár száz millió Covid-halottról? Készen áll az etika professzor az ő családtagjaiknak a szemébe mondani, hogy „nincsen joga!” így meg úgy oltani senkinek, vagy egyszerűbb csak így a katedra mögül szembeköpni a gyászolókat, hogy szerinte etikailag egyszerűen nem éri meg megállítani a járványt?

Joga oltani egy kormánynak márpedigleg van. Sőt egy kormánynak arra is van joga, hogy megmondja, milyen élelmiszereket tilt ki az elméletileg szabad piacról, mert mondjuk rákkeltő anyagokat talál benne. Vagy akkor nem sérül a szabadság? Amikor pont a hamburgerhusiról van szó, akkor nem? Na.

Alkoholt, ugye, szabad fogyasztani. Még egy buszsofőrnek is. Csak épp nem hajnalban, munkába indulás előtt. Akkor épp tilos. Mondhatni, korlátozva van a szabadsága.

Az öngyilkossági kísérletet túlélőt is elküldik a pszichiátriára, mondhatni, korlátozzák a szabadságát, nehogy kárt tegyen magában.

De ha beszambázok a Szent Imrébe, hogy »tessen már levágni a lábamat«, akkor bizony én is gyorsan a pszichiátrián találom magam, akár tetszik ez nekem, akár nem. Tisztára korlátoznak engemet, még így teoretikusan is!

Poness felemlegeti, hogy ő bizony eddig minden felvett oltásába tudatosan beleegyezett (Kanadában ezek szerint biztos nincs kötelező oltás csecsemőkorban), és senki nem lehet arra felhatalmazva, hogy az egyén egészségéről döntsön.

No, egyrészt ez is sületlenség, hiszen egy járvány nem az egyén egészségi állapotának a kérdése, mint mondjuk egy tumor, hanem a társadalomé, másrészt a társadalmat vezető kormány fel van hatalmazva (épp általunk, amúgy, de ki tudja Kanadában milyen a democracy) a közjó érdekében való cselekvésre. Megnéztem volna a Nagy Pestis idején, hasonló attitűddel az egyes öntudatos embereket milyen sebességgel rugdossák városfalon kívülre.

Az etika tanár legütősebbnek szánt érve az általános kedvencem: kísérleti vakcina. Mert ő beszélt az orvosprofesszor barátaival és azok elmondták, aggályok merültek fel bizonyos vakcinák kapcsán.

Az orvosprofesszor egy nagyon szépen és tiszteletteljesen hangzó valami, de sokszor ezek azok az emberek, akik beteget évek, évtizedek óta nem láttak közelről, mert hát nem a klinikumban dolgoznak. Kutatnak, tanítanak pont.

Az intenzíves orvosaink mindeközben azt etikátlankodják itten, hogy a náluk fekvő élet-halál közt lebegő emberek esetében, 125-ből 87 fő oltatlan, 31 fő négy hónapnál régebben oltott, 7 fő négy hónapon belül oltott, ezen belül 2 fő háromszor oltott.

Tehát igen, a betegséget el lehet kapni oltással is, soha nem mondta senki, hogy nem, de most mit mondjak? Én sokkal szívesebben tartozom annak a két főnek a kockázati csoportjához, mint a többiekéhez.”

Fotó: Sebastian Gollnow / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP