Hordjuk felváltva a Gyűrűt!

„Kedves Barátaim!

A poénnal kezdem: a Galla Miki, Karinthy Gyűrűért folytatott harcának a végére pontot tett Maga a Sors Fintora: én kaptam meg a Karinthy Gyűrűt! No, most mi lesz? -gondoltam magamban... Merugye: Látni kell az összefüggéseket. Vélhetőleg az abszurd humor valamelyik magyar képviselőjét akarták díjazni, és miután az egyik kiesett előszedték a másik hasonlót. Merugye mi együtt kezdtük a humor pályát, együtt találtuk ki a legelső Laár pour Laár estet, a »Jelenetek egy Költő életéből«-t, amelynek előadó gárdájából alakult meg a L'art pour l'art Tarsulat....a lényeg, Galla Miki nélkül nem lehetett volna L'art pour l'art. Persze nélkülem se, hiszen az én verseimre épült az Est. Tehát alap szinten a Mikinek teljes joggal járt volna a Gyűrű, ha nem fordul egy olyan irányba a művészi önkifejezése, amely túlmutat mind a humor-műfaj, mind pedig az emberi jóízlés és erkölcs határain. Bizonyosfajta magamutogatásra gondolok...de ne részletezzük. Merugye az Erkölcs, az megítélés kérdése. Sokszor politikai változásokkor az erkölcsi normák is változnak...hol ilyen, hol olyan irányba. Emiatt végérvényes erkölcsi ítéletet nem mondhatunk semmire. Ami tegnap elítélendő volt, ma erény. De fordítva is igaz, ami régebben erény volt, ma már elítélendő. Ezt se részletezzük!

A Lektor megformálása, vagy a Konferanszié megjelenítése, el nem múló értékek. De akár a Társulat alapjainak lerakásában szerzett érdemeit nézzük, akár a »korai« Margit zseniális karaktarét, arra kell jutnunk, hogy ezt a sok érdemet nem írhatja felül egy erkölcsi botlás, vagy egy művészi mellékvágány. Végezetül egyszer csak eljutott ez a folyamat odáig, hogy érdemek ide, vagy oda, az épp aktuális kulturális vezetőség szerint ez a színpadi »mozzanat« nem szalonképes, nem megy át a rostán. Kicsapta a kulturális biztosítékot. Visszavonták az előzőleg odaítélt díjat Mikitől. Ezután Ő elkezdett harcolni...az eseményeket, a nyílt leveleket követni lehetett a médiában, mindmáig. És erre most itt van nálam ez a Gyűrű. Amire Miki annyira vágyik. Jogilag az enyém.... Aláírtam egy kötelezvényt, hogy nem adom el, nem ajándékozom tovább, nem károsítom... És megpecsételi Karinthy Frigyeshez fűződő bensőséges viszonyomat. Karinthy volt az én Humor Beavató Mesterem, mert 14 évesen az Ő versparódiáján röhögtem a Legnagyobbat...odáig, és azóta is. Valamint 18 évesen egy szeánsz keretén belül megidéztük a Szellemét is. Már nem emlékszem a kérdéseinkre, de válaszolt... Ez a Gyűrű azt jelképezi, hogy az idáig egyoldalú kapcsolat kölcsönössé vált. A Nagy Karinthy jelzés képpen a Túlvilágról megjutalmazta humoros tevékenységemet, mintegy hitelesítve, és saját szellemi kisugárzásának körébe bevonva azt. Nos ennyi nekem elég is! A Gyűrű mint tárgyi valóság másodlagos számomra. Soha nem vágytam rá, nem gondoltam régebben, hogy ennek a díjnak én a várományosa lehetnék, hiszen a Rádiókabaréban csak párszor léptem föl, és ezt Ők adják....mindegy. Arra jutottam, hogy a magam részéről megmondom a Mikinek, hogyha akarja akkor én megosztom vele ezt a Gyűrűt, nem azért, mert azt gondolom, hogy Neki jobban járna, mint nekem, hanem pusztán csak azért, mert Neki jobban Kell, mint nekem. Ő láthatóan szenved attól a ténytől, hogy a Neki ítélt Gyűrűt egyszer csak visszavonták.

Képes volt a Legmagasabb Helyekre panaszlevelet írni... Tehát Neki nagyon kell…A megosztást pedig olyanformán képzeltem, hogy hordjuk felváltva a Gyűrűt! Most decemberben még hordom én, de január elsején átadom Neki, hordja Ő február 1-ig, ezután megint nálam lenne március 1-ig....és így tovább. Kíváncsi vagyok, mit fog ehhez szólni! És nézzétek meg, hogy milyen érdekes ez a Karinthy Gyűrű Díj!

Szeretettel: Laár András”

Fotó: Laár András, Facebook