Megkongatta a vészharangot az európai demokráciák felett a neves elemző
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
Senki sem lehet biztonságban, aki közéleti tartalmakkal operál.
„Ki inti le – talán a földesúr? –
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.
És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...”
József Attila: A város peremén
József Attila soraival most kivételesen nem az ellenzék előszeretettel alkalmazott parizer-plebejus retorikáját kívánom tollhegyre tűzni, hanem egy nagyon is valós és kurrens jelenséget boncolgatni. Az elszabadult, velünk nevelkedett gép ezen értelmezés szerint a Facebook (és annak öntörvényűnek tűnő algoritmusa), ami jelenleg lapunkat online megjelenését is korlátok közé szorítja.
Korábban már értekeztem arról, hogy a digitális világ virtuális demokráciája, a végtelen hozzáférhetőség illúziója a legnagyobb közösségi oldalon lassan a semmibe foszlik, azonban ennek erősödése megköveteli a téma újramelegítését. Az már korábban is világos volt (lásd a Szűts Zoltán online szakértővel készült beszélgetésünket), hogy
hogy világnézeti és politikai kérdésekben rég nem értéksemleges. Hogy a magukat progresszívnak tekintő társadalomformáló erőket micsoda részrehajlással, az információs tér önkényes szűkítésével hozza előnybe.
A szintlépést azonban a lapunkat is elérő cenzúra jelenti, amely már a rendszer saját, megerőszakolt logikája szerint is értelmezhetetlen. Olyan tényközlések (!) miatt csökkentette ugyanis a Facebook az online mozgásterünket, amik egyrészt jóval korábban történtek, másrészt píszi-ellenesnek még izzadságszagúan sem nevezhetőek, tényalapú híradásnak és hírértelmezésnek ugyanakkor igen. A helyzetet súlyosbítja, hogy ilyen önkényes korlátozások után részletes indoklás sem várható, ahogy a Facebook virtuális ítélőszékéhez sem lehet fellebbezést benyújtani.
A rendszer működését átlátva nem örülhetünk annak sem, hogy bizony balos orgánumokat (legutóbb a Partizánt) is elérte az algoritmus láthatatlan keze, és a korlátozás ott is megvalósult. A jelenség „a gép" teljes elszabadulását tükrözi, azt mutatja, hogy senki sem lehet biztonságban, aki közéleti tartalmakkal operál. Bárkit és bármikor elhallgattathat a cenzúra, tehát pontosan az valósult meg, amit a szép új világ megálmodói, a safe space-ek feltétel nélküli hívei elképzeltek. A nemkívánatos vélemények a tiltás malomkövei közt őröltetnek semmivé,
A haladó társadalomformálók csak arról feledkeztek meg, hogy az általuk táplált eltörlés-kultúra oly nagyra nőtt, hogy azt már nem lehet racionálisan szabályozni, és a forradalom gyermekeit is hezitálás nélkül felfalja.
Kiutat egy erőteljes Facebook-szabályozás jelenthet, amit azonban épp azok a liberális erők gátolnak a leginkább, akik a közösségi oldalban az online demokrácia beteljesülését vágyják látni. Megoldás lehet még a Facebook megkerülése, új platformok, új médiumok csatasorba állítása, azonban eddig e kísérletek rendre kudarcot vallottak.
Egyelőre itt van a nyakunkon egy értelmezhetetlen, megzabolázhatatlan közösségi szörnyszülött, kezdjen vele bármit is technokrata, online-demokrata progressziónk.