Az ellenzékre is rátenyerelt a Facebook láthatatlan keze

A múlt hét kis színes híre volt, hogy Tordai Bencét, a Párbeszéd fenegyerekét eltiltotta a posztolástól a Facebook. Mivel hasonló még nem történt Tordaival, érthetően kiakadt, és a közösségi oldal korlátozása ellen kollégái segítségével a közösségi oldalon reklamált, természetesen felvetve a Fidesz felelősségét. Ellenzéki képviselőtársa, Donáth Anna osztozott felindultságában, és szintén egy Facebook-posztban fakadt ki a Facebook láthatatlan cenzorára. Magától értetődően a kormány ebből sem maradhatott ki, posztjában oda konkludált ugyanis, hogy „Orbán Viktor csak nevet a markában”.

Tegyük túl magunkat azon, hogy a Facebook működési mechanizmusára a Facebookon felháborodni tragikomikus paradoxon, és azon a kötelező ellenzéki mantrán is, hogy

Inkább ízlelgessük annak kesernyés pikantériáját, hogy az ellenzék először találkozik a Facebook láthatatlan kezével, és őszintén meglepődik.

Noha az elmúlt évek nyugati hírei másról sem szóltak, minthogy a legnagyobb közösségi oldal homályos politikai szempontok alapján cenzúráz bárkit, átláthatatlan algoritmusok révén tüntet el és emel ki véleményeket, obskúrus mechanizmus révén kufárkodik szenzitív adatokkal. Választásokat befolyásol, véleménybuborékokat növeszt körénk, teljesen önhatalmúan rendelkezik az elhallgatás, az információszűrés, a manipuláció eszközeivel.

Ez nem újdonság, számos tengerentúli és hazai szervezet, közszereplő esett már áldozatul a láthatatlan rendezőelvnek, a Nagy Algoritmusnak. Csakhogy ezek az emberek, szervezetek, ezek a posztok, képek, videók, kommentek a legtöbb esetben jobboldali, konzervatív életfelfogást, a nemzetben, családban, közösségben, hagyományos nemi szerepekben gondolkodást képviselték.

illetve azonnal a véleményszabadság korlátozásáról – avagy egy magáncég szabadságáról – beszéltek, amint konzervatív oldalról egyáltalán felvetődött a Facebook szabályozatlansága, aggályos öntörvényűsége.

A világ azóta nagyot fordult, az ellenzék feleszmélni látszik, és korábban elképzelhetetlen módon arról értekezik: „Bicskanyitogató, hogy választott képviselőket csuklóztathat egy óriásplatform láthatatlan moderátora, átláthatatlan szabályok alapján”. 

Ebben egyébként tökéletesen igazuk van, csak azt felejtik el, hogy e felismeréssel éveket késtek. Minden önfeledten megünnepelt vagy legalábbis tudomásul sem vett letiltás, elhallgattatás, poszttörlés csak erősítette a láthatatlan gépezetet.

A cancel culture üdvözlése, diadalomittas támogatása rövid távú politikai előnyökkel kecsegtetett ugyan, de

A Facebook gondolatrendőrsége saját életre kelt, már nem regulázható meg, már nem hívható vissza. Akik önös érdekekből nagyra hizlalták, most saját bőrükön érezhetik a fékevesztett, irányíthatatlan, önműködő virtuális valóságot. Csak el ne feledjék, ők szabadították el.

József Attila sorai egykor a vágyott proletárforradalomról szóltak, mégis, valahogy nagyon is idekívánkoznak most:

„Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.

Ki inti le - talán a földesúr? -
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.

És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...”