„Az utóbbi időben többen kértek számon, hogy miért nem állok ki a kollégáim mellett, miért nem alkotok véleményt a kötelező oltás témakörében. Hát, az ok az, hogy a véleményem még szerintem is túl éles. De hát legyen, lehet, hogy most tátott szájjal szaladok abba a bizonyos erdőbe ezzel, de hogy házhoz megyek a pofonért, az tuti. Abszolút elfogadom azt, hogy ha valakinek vannak elvei. Sőt, szerintem ez egy nagyon fontos tulajdonság. De még fontosabb az elvek való melletti kitartás. Elfogadom, hogy valaki nem kér oltást, bár nem értek vele egyet, de tisztetben tartom mindenki döntését.
Viszont, ha valaki dönt, akkor fogadja el, hogy bizony az elvei miatt néha érheti hátrány ugyanúgy, ahogy más esetben előny is. Valaki nem kér oltást, oké. Oltás nélkül nem dolgozhat. Ő nem kéri, vállalja ezzel azt, hogy nem dolgozhat. Tiszta sor. De hogy hetek óta megy a hiszti, hogy mit képzelnek magukról, és emberellenes, az nekem sok. Ha vannak elveim, akkor nem nyígok, hanem kitartok mellette. Nem beszélve arról, hogy sokan közülük kardoskodnak a digitális oktatás mellett, mert veszélyes a helyzet. Ettől meg még jobban felmegy bennem a pumpa. Mert a digitális oktatás javarészt semmit sem ér, a gyerekek jó része lelkileg nem bírna még egy etapot. De ugye ez nem számít. Igen, kiesik több ezer tanár januártól. Nekünk, akik maradunk, azt kell mondani, hogy az eddigi hiány mellett ezt már nem tudjuk ellátni. Omoljon csak össze a rendszer. Aztán lehet majd építkezni.
Szóval tényleg azt gondolom, hogy elfogadom, ha valaki nem oltat. Azt is, aki igen. Tényleg. Én sem akarok sem rábeszélni, sem lebeszélni senkit. Elsőként mondtam azt, hogy én egy gyereket sem fogok meggyőzni, vagy elbizonytalanítani. Mindenkinek a saját döntése. Tudom, csak régi, jól bevált oltást lehet beadatni. Kérdem én, azok már régiként és jól beváltként jöttek létre? A kérdés persze költői. Mert mindenre is van kontra. Csak egyet kérek: ha elvekre hivatkozunk, akkor amellett őszintén tartsunk ki, siránkozás és hiszti nélkül.”