Az USA kétfrontos háborúja Kínával és Oroszországgal

„Úgy tűnik nehéz fába vágta a fejszéjét Washington, két hatalmas, ágaiban szorosan összefonódott példányt sodort elé az élet. Ráadásul, mint erdőgazda, még ő is a felelős ezért a duplán kemény falatért, hiszen ő nevelte ki és hagyta összeborulni kertje két leghatalmasabb „csemetéjét”. Ahogy figyeljük az eseményeket a világban, s az egyre feszültebb kapcsolatokat az Egyesült Államok és Kína, illetve az USA és Oroszország közt, mindemellett az egyre szervezettebben kialakuló orosz-kínai szövetséget, az lehet a benyomásunk, hogy ami zajlik a világhatalmi színtéren, az egy szervezett, kétfrontos háború az Egyesült Államok hegemóniája ellen. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint az orosz külügyminiszter nyilatkozata amerikai kollégájával történt megbeszélése után. Lavrov így fogalmazott: »Az a célja a Nyugatnak, hogy bármilyen áron megőrizze hegemóniáját, szembe megy a történelem objektív folyamataival, hiszen ott van Kína, India, Brazília, de vannak feltörekvő erők Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában is. Formálódik a multipoláris világrend, ahol több gazdasági, politikai és pénzügyi erőtér létezik egyszerre. Aki ezt az objektív tendenciát nem veszi figyelembe, szembe megy a történelem természetes irányával.« Kemény szavak, a történelem pedig valóban előttünk formálja most nagy erőkkel a világot.

Mára az Egyesült Államok és mögötte Nagy-Britannia is komoly hátrányokat szerzett az ázsiai, európai és afrikai kontinensen a felnövekvő Kelettel szemben. Az orosz-kínai stratégia valószínűleg a szerteágazó, multilaterális támadást választotta – ahogyan az nagyhatalmi ambíciókat dédelgető államokhoz illik is - s ketten erre a többsíkú jelenlétre képesek is, hiszen mindkettő rendelkezik részleges nagyhatalmi potenciálokkal, s összeadva rendkívül hatékonnyá teszik egymást.

Ma Ázsiában már kész a kínai és orosz katonaság összedolgozni, ha esetleg háborúra kerülne sor az Indo-csendes-óceáni térségben az Egyesült Államoknak elképzelhető, hogy már a kettővel együtt kellene szembe szállnia, úgy hogy a földrajzi előny egyértelműen Oroszország és Kína oldalán áll. Ki állhatna ténylegesen Washington mellé? Japán, Ausztrália és Dél-Korea feltételezhetően muszáj lenne, na de egy olyan nagyhatalom, mint India már kétséges. Hiszen Delhi számára Kína ugyan komoly regionális és globális vetélytárs, ám Oroszország már ennyire nem beskatulyázható.

Mindenesetre a Ronald Reagan Intézet felméréséből az derül ki, hogy ma az amerikaiak többsége Kínát, és nem Oroszországot vagy bármely más országot tekinti az Egyesült Államok legfőbb fenyegetésének. Számokban nézve a megkérdezettek 52%-ka nevezte Kínát a legnagyobb veszélyforrásnak és csak 14%-kuk mondta Oroszországot. 2018-ban ugyanerre a kérdésre csak 21% adta válaszként meg Kínát, Oroszországot pedig 30%. Ráadásul ugyanebben a felmérésben az amerikaiak 71%-ka nyilatkozott úgy, hogy aggódik egy esetleges háború miatt is Kína és az USA közt (demokraták 66%-a és a republikánusok 79%-a).

Az elmúlt két évtizedben az Egyesült Államok és Kína gazdasága szorosan összefonódott, s ez csak tovább bonyolítja a két ország között megnövekedett verseny miatt kialakult ellentéteket a stratégiai kérdésekben. A Pentagon, a napokban nyíltan beszélt róla, hogy az amerikai hadsereg megerősíti a Kínával és Oroszországgal szembeni bevetéseit és támaszpontjait, illetve azt is kijelentették, hogy az Egyesült Államok katonaságának legnagyobb prioritást élvező régiója az Indo-csendes-óceáni térség jelenleg. Nyilvánvaló, hogy az európai, nyugat-afrikai és közel-keleti pozíciói is fókuszban maradnak. Kína és Oroszország pedig vállt-vállnak vetve fognak küzdeni, amíg érdekeik ezt diktálják. Az év vége meglehetősen aktívvá sikerült a világpolitikában; G20 csúcstalálkozó Putyin és Hszi nélkül, Hszi és Biden tárgyalás, december 7-én telefonos konferenciát tart Biden és Putyin Ukrajna ügyében, majd jöhet a várva-várt Demokrácia Csúcstalálkozó. Ezek tükrében lesz még miről írni idén.”

Fotó: Erbszt Adrienn