Venezuelában 56-os magyarok kertjében éldegélt két ara

„Venezuelában 56-os magyarok kertjében éldegélt két ara, vagy más néven ara papagáj. A faj - melynek egyedei Erzsikémnél valamivel nagyobbak - egyrészt a színes tollazatáról, másrészt az egészen elképesztő hangutánzó képességéről, harmadrészt pedig az intelligenciájáról híres. A színes tollazatuk nem szorul különösebb magyarázatra, merthogy látja mindenki. A hangok közül azonban nemcsak az emberi beszédet utánozza, hanem azt, amit éppen akar. És az ara akar. Hol a kutyát, ahogy a postást ugatja, máskor a fiók csukódását, de van ara, aki minden reggel megszívatja a kávéra várakozó családtagokat, mert még meg sem melegedett a kávéfőzőben a víz, ő már akkor olyan hangot ad ki mint a kávéfőző, amikor lefőtt a kávé. És ilyenkor anya és apa együtt sprintel, mert még mindig nem tanulták meg, hogy csak a papagáj járatja velük a bolondját.

Az arák olyan intelligensek, hogy sok embertől eltérően logikai következtetéseket is képesek levonni, és különbséget tud tenni az emberi nyelvek között.

De térjünk rá a konkrét dologra, azaz, mi történt ebben a kertben Venezuelában az 56-ban disszidált családnál. Hát az történt, hogy egy nap látogató érkezett Magyarországról, és mivel semmi dolga nem volt, leült a kerti asztalnál egy székre.

– ¡Hola! – üdvözölte a Magyarországról jött idegent a derék szárnyas. 
– !Hola! – köszönt vissza az idegen, majd a madár előbb tv-.reklámokat mondott fel, majd ugatott párat, és hogy teljes legyen az öröme a közönségnek, műfajt váltott, és elkezdett teli torokból flexelni, ahogy azt a szomszédból (szintén 56-os magyar) annyiszor hallotta. Hosszú, és egyre gyötrőbb percek teltek el, mire elfogyott a vendég türelme. 
– Faszomért kell ezt neked csinálni – méltatlankodott, de valójában magának mondta mindezt. Nem feltételezte. hogy reagálni fog rá a papagáj. Reagált. 
– Ku*va anyád – vetette oda magyarul.”

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt