„A hat pártot egybefogó ellenzéki tömörülés az előválasztás óta egyetlen alkalommal adott magáról életjelet: október 23-án, amikor a néhány ezres publikum előtt szónoklók beszédéből bárki újra meggyőződhetett arról, hogy az ellenzéki összefogás kovásza nem a lelkes felbuzdulás, nem a feltűrt ujjú demokratikus nekiveselkedés, nem a közösen osztott nézetekben való hit – hanem Orbán Viktor, és a vele szembeni csillapíthatatlan ellenszenv.
Emellett az előválasztás óta eltelt negyven napban pusztán néhány ellenzéki magánakciónak sikerült az internet szent keresőmotorjait megmozgatnia. Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt ellátogatott Brüsszelbe, és megtekintette a »magyar ereszt«, esendőségünk szimbólumát, majd fölkereste a déli »kerítést«, és elmondta, hogy Orbán az új Soros. Végül pedig előre kijelölte a bűnbakot, ha jövőre nem sikerül »leváltani a Fideszt«: azt a Kétfarkú Kutya Pártot, amelynek az elnöke – egyedüliként a széles ellenzékből – volt bátor kijelenteni, hogy a szégyenteljes kerítést el kell bontani.