Ezért abszurd az LMBTQ-táncház gondolata

„Volt már előzménye, és sejthető is volt, hogy előbb-utóbb a hagyományos műveltségünket is majd újra akarják értelmezni valamilyen új társadalmi »eszmények«, ideológiák alapján.  A jelenség olyannyira abszurd és nevetséges, hogy szinte kár kommentálni, de a cancel-culture nyugati példái mégis arra figyelmeztetnek, hogy idejében kell elejét venni ezeknek a jelenségeknek, mert identitásunk minden fontos létalapja kerül megkérdőjelezésre előbb-utóbb. Egy-két fontos ellentételem volna az LGBTQ alapján újragondolt néptánchoz. 

1. Egy, a szerves fejlődésében, kialakulásában már lezárult önkifejezési formát, közösségi nyelvet egy új eszme alapján újraértelmezni visszamenőleg – teljes abszurditás. Egy teljesen más eszményképből táplálkozó viselkedésmintát, egy teljesen más életmódból kinőtt emberi ideát egy modernkori ideológia nyomvonalán újrarajzolni – abnormalitás. 

2. Ha a  fejlődésében lezárult formanyelvre, mint kortárs önkifejezési formaként tekintünk, – mint ahogy magam is hiszem a hagyományos műveltség társadalmi szerepét, jelenét és jövőjét- akkor is le kell szögezni, hogy lényegi karakterét megváltoztatva már nem az eredetivel azonos önkifejezési nyelvről, kultúráról beszélhetünk. 

3. Aki nem látja a hagyományos műveltségben – jelen esetben kivált a táncban – az elsődleges nemi szerepek eltérő, más karakterű, de éppen ezért lényegében összehasonlíthatatlan – szerepét, szépségét, különlegessét, az nem ismeri, és nem érti eléggé ezt a műveltséget. Pl. egy kalotaszegi páros táncban a nő forgása nem kevésbé virtuóz, mint a férfi csapásoló motívumai- mind a kettő összehasonlíthatatlanul szép, és nemes a maga nemében. És a kettő együtt teljesíti be azt a harmóniát, amely férfi és nő különbözőségében, mégis különbözőségük szintézisében jut érvényre. 

4. Aki azt gondolja, hogy a mai táncházas társadalom kirekesztő a más szexuális identitások irányába – szintén téved, és nem ismer minket. Számos nem heteroszexuális identitású ember aktív részese a táncházas közösségnek – nem kevesen közülük kiemelkedő teljesítményükkel viszik előrébb közös missziónkat, a hagyományos műveltség társadalmiasításának ügyét. 

5. Végezetül pedig elhiszem akár a naivitását, a jószándékát is a kezdeményezőknek, hiszen a táncházas közeg néha belterjesnek, nem befogadónak tűnik, emiatt érthető, és akár üdvözlendő is, ha újabb és újabb platformokon születik meg a hagyományos műveltség napi használatának igénye, de a Tiszta forrást ideológiai alapon ne bolygassuk!”

Berecz István kiegészítése:

„Semmi bajom, ha történnek ilyen alkalmak, mindenki élhesse meg szexuális identitását ezen a műfajon belül is. Csak ez már nem ez a műfaj lesz, tehát nem újraértelmezése lesz ennek a kultúrának, hanem átértelmezése. Semmi bajom azzal, ha ez az alkalom rendszeres lesz, csak a magyar folklór korpuszába, és az ezt kortárs nyelvként éltető táncház-mozgalom értékrendjébe ne avatkozzon be ez a mozgalom ideológiai alapon. A szimpátiámat bíró ideológiáknak sem engedem, engedném, hogy felhasználják a néptáncot, népzenét. Mert közös szellemi és indulati alaprajzként tekintek rá, ahogy Csoóri Sándor mondta, vagy mindnyájunk közös szellemi és lelki társadalmi szerződésére. Olyan anyanyelvként tekintek rá, amely nem csak értelmet ad ember és ember közti kapcsolatnak, hanem közös érzelmet, közös lelki alapot. Ezért féltem mindenfajta ideológiai alapon való kisajátítástól. Ha ez egy táncházmozgalomtól függetlenül, azzal mellé-rendelt viszonyban működő mozgalom alapköve, semmi bajom! Csak a cancel-culture agresszióját ne kezdje el magán viselni! És egyébként ezzel ezt a klubot én nem is gyanúsítom, csak ilyennek bölcsője ne legyen, akármilyen jóindulat is vezérli.”

Előzmény: Megtartották az első magyar LMBTQ néptánc foglalkozást 
Interjúnk Berecz Istvánnal 2015-ből: A néptánc nemzetnevelő tényező
Ajánljuk még: Szilvay Gergely: Változás, állandóság és restauráció: hogyan működik a hagyomány?

Nyitókép: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd