„Csak felvezetésként, mint cseppben a tenger, időzzünk el a Világgazdaság által nemrégiben megszellőztetett hírnél, hogy a Tarlós által megkötött, jóval előnyösebb BKV-s reklámtender – a közlekedési társaság reklámfelületeinek bérlése – elkaszálása miatt Karácsony Gergely csaknem négymilliárd forint bevétellel rövidítette meg a fővárosi kasszát. Az még csak hagyján, hogy hány lélegeztető gépet lehetne ebből venni, hiszen a kormány történetesen ezekből betárazott a járvány idején, de hány magyarországi kisváros, kistelepülés pendülhetett volna ki ebből. Betolhatta volna ezt a pénzt Karácsony a Lánchíd felújításába, vagy éppen a Biodóm befejezésébe is, amely esetében – bár az idén kellene átadni –, a főpolgármester a csóróságra hivatkozva kihátrált a buliból. Egy a lényeg: lenne itt pénz.
A csóróság nem a kormány »megszorításain« múlik, hanem Karácsony Gergely amatőrségén. Induljunk ki ebből! Karácsony Gergely eszerint luxuspolgármester. Abban az értelemben, hogy a magyar gazdaság megengedheti magának a csetléseit-botlásait. A fővárosiak megengedhetik maguknak ezt az »öreg néne őzikéje” figurát, ezt a bájosan alkalmatlan, vállvonogatós francia vígjátékszereplőt. Ezért is teljesen felesleges, legalábbis kampányszempontból lényegtelen hülyézni az ellenzéket, alkalmatlannak, teszetoszának, ostobának bélyegezni Karácsony Gergelyt, vagy az előválasztás bármely más szereplőjét. Mert azt az ellenzéki szavazók is tudják, hogy a kormány enélkül is teszi a dolgát, átvállalja a felelősséget, oda rakja a forrásokat, ahová kell, gondozza az országot. Nem szempont tehát, nincs tétje a következmények nélküli bénázásnak. Sem Karácsony Gergely, sem senki más a baloldalon nem tud hibázni. Csak felfelé tudnak bukni.
A szavazók egy részét ugyanis látványosan nem befolyásolják a tények. Ők nem meggyőzhetők a gazdasági eredményekkel, növekvő fizetésekkel, CSOK-kal, országfásítással. Ez alap, ez jár. Ezek az emberek már csak az érzelmeikkel vannak elfoglalva. Aki olyanokat állít, hogy Orbán Viktor ellen a sátánnal is össze kell fogni, az nyilvánvalóan nem racionális alapon szemléli a választások tétjét, azaz Magyarország jövőjét.”