Keressük a mennyei wifit!

„Csodálom a gyermekeket, azt a nyugodt, vidám lelkületet, amivel élik a maguk világát! Egészen pici gyerekek is kerülnek hozzánk az otthonba, szomorú események után, sokszor sebzetten! Ennek ellenére azt látom, hogy jókedvűek, nagyvonalúak, a szeretetre, a mókára mindig nyitottak. Tudnak játszani, kacagni, örülni az életnek! Ők nem a fájdalmas múltban, de nem is a homályos, semmi jót nem ígérő jövőben élnek, hanem a szent jelenben! Ki jön velem kirándulni, játszani, vagy akár a szegényekhez? Mindenki jelentkezik, és nem azt kérdik, hogy hova, meddig, miért?

Milyen jó lenne, ha mi felnőttek is ezzel a tiszta gyermeki lelkülettel fordulnánk a mennyei Atyához! Ahogy telefonunkat feltöltjük nap mind nap, az imádság csendjében kapcsolódjunk a Szentháromság vérkeringésébe, keressük a mennyei wifit! Őrizzük lelkünk tisztaságát, békéjét, pajkos vidámságát! Nap mint nap fürdessük lelkünket a remény kiapadhatatlan forrásában, tápláljuk az élő hit érett gyümölcseivel, és ékesítsük a szeretet hervadhatatlan virágaival! Ne hagyjuk, hogy lakatlan házzá válva, magunkba roskadva, darabokra hulljunk! Ne sodródjunk szürkén, tehetetlenül, a világvégi nagy selejtezésre várva, ne adjuk fel az állásainkat, csüggedten az utolsó nagy lomtalanításra készülve!”

Nyitókép: Földházi Árpád