Elkxrtátok

„Egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök a hazájáról trágár szavakat használva beismeri (már-már elhencegi), hogy hazudott, csalt, hamisított, majd az elemi felháborodásra válaszul még olajat önt a tűzre, polgárháborús viszonyokat szabadít el (de legalábbis semmit nem tesz azok megakadályozására), gyakorlatilag felfüggeszti a jogállamot, mindezek megkoronázására pedig lövet a saját népére. Az egésznek a szimbolikus háttere – a szovjet-rendszer elleni felkelés 50. évfordulóján egy volt KISZ-titkár miniszterelnök és ÁVH-sai (bocsánat, rebiszesei) magyarellenes ámokfutása – segített volna megérteni a tüntetők mozgatórugóit és az események valódi mélységét. Ennek csak egy töredéke derült ki a filmből.

Azért persze akadt néhány jelenet, amikor a bicska kinyílt az ember zsebében (az elfogott tüntetők térdepeltetése), de összességében sokkal hízelgőbb volt Gyurcsányékra nézve, mint a valóság, és ezerszer lightosabb, visszafogottabb, mintha mondjuk én írtam volna.

Dobrev Klárát aki látta-hallotta, az tudja, mennyire hízelgő rá nézve az elegáns, csinos úrinői megjelenésű Gubás Gabi (ismerve Gyurcsánynak az asszonyok koráról és lecserélhetőségéről vallott elveit, talán nem is bánná, ha a fikció lenne inkább az igazi). A sunyi tekintetű, a maga kategóriájában legfeljebb másodrendű Szilvásyt is sokszorosan felülmúlta a férfiasan határozott Bede-Fazekas Szabolcs, aki egy mellékszerepben is bebizonyította, hogy ő viszont a maga kategóriájában a legkiválóbbak közé tartozik.

A sok jó színészi teljesítmény mellett két különösen feltűnő alakítást hadd emeljek ki: Endre illetve a rendőrhadnagy karakterét (Bokor Barna és Zayzon Zsolt). Bevallom, nem ismertem őket, rákerestem az interneten, és kiderült, mindketten erdélyiek. Nehéz szabadulni a gyanútól, hogy a befutott, ismert pesti művészek ódzkodása, bojkottja miatt választottak mélyebb merítésből. Hála Istennek. Mert kiderült, hogy az önhitt, agyonajnározott, elkényeztetett, pótolhatatlannak hitt, karrierféltő, freeszfe-maszkos fővárosi világon túl a magyar színjátszásnak bőven vannak remek tartalékai. Ez a tanulság pedig túlmutat a filmet övező pillanatnyi politikai szándékokon.”