„Egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök a hazájáról trágár szavakat használva beismeri (már-már elhencegi), hogy hazudott, csalt, hamisított, majd az elemi felháborodásra válaszul még olajat önt a tűzre, polgárháborús viszonyokat szabadít el (de legalábbis semmit nem tesz azok megakadályozására), gyakorlatilag felfüggeszti a jogállamot, mindezek megkoronázására pedig lövet a saját népére. Az egésznek a szimbolikus háttere – a szovjet-rendszer elleni felkelés 50. évfordulóján egy volt KISZ-titkár miniszterelnök és ÁVH-sai (bocsánat, rebiszesei) magyarellenes ámokfutása – segített volna megérteni a tüntetők mozgatórugóit és az események valódi mélységét. Ennek csak egy töredéke derült ki a filmből.
Azért persze akadt néhány jelenet, amikor a bicska kinyílt az ember zsebében (az elfogott tüntetők térdepeltetése), de összességében sokkal hízelgőbb volt Gyurcsányékra nézve, mint a valóság, és ezerszer lightosabb, visszafogottabb, mintha mondjuk én írtam volna.