Semmivel nem tartozunk Ukrajnának

Új magyar-orosz gázszerződés lépett életbe szeptember végén, melynek következében fellélegezhetnek azok, akik az Európa összes többi részén jellemző brutális gázáremelésektől féltek, vagy emlékeznek arra, hogy 2009 telén Ukrajna egy oroszokkal folytatott vita folytán nemes egyszerűséggel ellopta a magyaroknak és a többi nyugat-európai országnak szánt orosz gázt. Az orosz gáz olcsón fog jönni, és

Olyan dolgokat pedig, amik abban segítenek, hogy ne fagyjunk meg, barátoktól érdemes elfogadni.

Ukrajna nem a barátunk, hiába látják annak valami vérünkbe kódolt hiszékenységtől elvakítva sokan még kis hazánk külpolitikailag tudatos köreiből is.

Azt például egészen megdöbbentő volt olvasni, hogy Jászberényi Sándor, az az ember, aki az arabokat legjobban ismerő (és magyarázó) magyarok között van, képes Ukrajnát látni gázügyben a jófiúnak. Miközben Ukrajna nem jófiú, hanem, mint az Veczán kolléga tollhegyén oly világossá vált, egy bully. Egy szendvicslopkodó iskolaudvari verekedő, akinél rosszabbul ráadásul kevés nemzet kártyázott az elmúlt tíz évben a világpolitika nagy pókerasztalánál. De nem lehet a sorsáért sajnálni azt, aki közben minden jóindulatú szomszédjával bullyként viselkedik.

„Ukrajna 2014 óta próbál meg leszakadni az orosz érdekszférától, és közeledni Európa felé” – írta Jászberényi a múlt héten, és ez az alapvető tévedése. Mert Ukrajnának csak az egyik része próbál meg – a lehető legostobább eszközökkel – leszakadni az orosz érdekszférától, de úgy, hogy közben csak a sarló-kalapácsos zászlót szeretné kék csillagosra cserélni, az államigazgatás középkori módszereit minden gond nélkül megőrizné. Mindeközben egy párhuzamos Ukrajna meg Ukrajnáról akar leszakadni, mert

amit ugyanolyan oligarchák lopnak szét, mint 1991 előtt, és ahol cserébe még rend és létbiztonság sincs, amiért cserébe a többi oligarchikus berendezkedésű országban eltűri a nép a helyzetét. Szóval olyan, hogy egységes akarattal, csillogó szemmel nyugatra húzó Ukrajna, nincsen.

Merthogy az oroszok azzal, hogy Magyarország felé többé nem Ukrajnán, hanem a Török Áramlaton és a Balkánon keresztül küldik a gázt – megjegyzem, nem Magyarország kérésének, hanem az oroszok döntésének megfelelően –, Jászberényi szerint „a gázt fegyverként kívánják használni a rebellis kijevi kormányzat ellen”, mert Ukrajna számára megszűnik az a lehetőség, hogy Magyarországtól „virtuális fordított szállítással” gázt vásároljon. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy Ukrajna előre levett a Magyarország felé irányuló gázból, majd azt – szokásuktól eltérően – kifizették, mintha mi küldtük volna hozzájuk.

Magyar gáznak álcázva. A legjobb időkben is ez adja a gázellátásuk bő 50 százalékát, január és április között virtuálisan tőlünk jött az ukrán gáz 87 százaléka – mert a valóban nyugatról, egy német gázcégen keresztül vett gáznál sokkal olcsóbb volt a miénk. Értik, ugye: Ukrajna bezsebelte a tranzitdíjat az orosz gázért, majd a nyugati gázárnál olcsóbban vett orosz gázt tőlünk, és közben teli szájjal üvöltötte, hogy ők márpedig nem vesznek orosz gázt.

Ennek a kettős játéknak lesz most vége: Ukrajna vagy talál egy másik uniós partnert (Szlovákiát vagy Lengyelországot) a virtuális fordított gázvásárláshoz, vagy nyíltan felvállalja azt, hogy orosz gázt vesz, vagy megfagy. Igen.

A Gazprom részéről évek óta áll az ajánlat, hogy a nyugati gázárnál 20-25 százalékkal olcsóbban kapna gázt Ukrajna – csak hát ahhoz el kellene ismerni azt a kellemetlen geopolitikai igazságot, hogy egy Oroszország oldalába ékelt volt szovjet tagállam jó eséllyel orosz gázt fog venni. Ez politikailag kétségtelenül nem hangzik túl jól egy oroszellenességre kondicionált országban, de igaznak attól még sajnos igaz marad.

Nem az a helyzet, mint Jászberényi írja, hogy az oroszok „készek bármikor lekapcsolni a gázt, és az, hogy ennek mik a következményei, a legkevésbé sem érdeklik őket”. Az a helyzet, hogy Oroszország eddig is bármikor lekapcsolhatta volna a gázt Ukrajna felé, ha nagyon akarta volna – de nem akarta. Bármilyen hihetetlen ugyanis, de Oroszországban sem elég stabil Putyin hatalma ahhoz, hogy tömeges lázadások nélkül halálra fagyaszthassa az ukránokat, már ha erre lenne igénye. Putyin eddig is tétlenül nézte azt, hogy Magyarország másfél országra való gázt vesz a Gazpromtól, hogy aztán továbbpasszolhassa Ukrajnának, ami csak azért veszi az orosz gázt tőlünk, hogy ne az oroszoktól kelljen.

Ha ez zavarta volna, megakadályozhatta volna. Nem tette.

És a magyar-orosz gázszerződésben nem is a kieső tranzitdíj fáj nekik igazán – hanem az, hogy ezt a tényt most el kell ismerniük. Mi egy ukránt sem fagyasztunk halálra ezen a télen. Aki fagyaszt, az a Made in Hungary orosz gáz álmát dédelgető, ostoba ukrán vezetés.

„Ezt az árulásunkat az ukránok tökéletesen látják” – írja Jászberényi, aki szerint „haragjuknak tárgya elsőkörben a kárpátaljai kisebbség lesz”. Szerinte hiába bukik bele „a kijevi rebellis kormány a télbe”, előtte még „le fogják verni rajtunk, ahol tudják. Kárpátalján tudják”.

Ettől viszont üvöltenem kell. Mégis milyen módon akar a Nyugat felé közeledni az az ország,

Hogy lehet szimpatizálni velük, a Nyugat részének, bármiféle szimpátiára érdemesnek tekinteni azt az országot, amely békeidőben, Magyarország teljes anyagi, egészségügyi és geopolitikai támogatását bírva, magyar lélegeztetőgépeken zihálva a szovjeteknél is rosszabbul bánik a magyar kisebbséggel, mikor pedig magyar-ukrán viszonylatban konfliktus merül fel, vezetői úgy fenyegetnek magyarellenes pogromokkal, mintha ugyan fekete-afrikai hadurak lennének?

„Szétverjük egy nemzet álmát az oroszoktól való függetlenedésről, és kitesszük a haragjuknak a területükön élő kisebbségeinket. Valaki mondja már el, hogy mit nyerünk” – kérdezi Jászberényi. Elmondom. Október elsejétől kezdve a Magyarországot fűtő gáznak nem kell keresztülhaladnia a középkoron, a gáztolvajok és a tranzitdíj megtízszerezésével fenyegető gengszterek országán, amely Magyarország kitárt karját eddig minden adandó alkalommal egy rozsdás Zaporozsec-lökhárítóval csapta arrébb, izomból. Mostantól kezdve egy kiszámítható partnerünktől a barátainkon keresztül veszünk gázt.

Ami pedig az ukránokat illeti: annak a nemzetnek, amely azt gondolja, hogy Kelet-Ukrajna azért akar elszakadni tőle, mert az ottani oroszok orosz iskolában tanulnak, és védekezésül jól bezárja a magyar, bolgár és román iskolákat, még egy kicsit gondolkodnia kellene a nemzetállami álmain. Az az ország, amely a független államiságát az elsők között elismerő, a Krím törvénytelen orosz annexióját elsőként elítélő, őt mindenben támogató ország politikusait kitiltással bünteti, kisebbségének képviselőit razzia alá vonja, örüljön, hogy eddig nem zártuk el rá a gázcsapot. Ukrajna nem NATO-szövetséges, nem EU-tag, és bilaterálisan sem viselkedik barátként.

Miért kellene a számunkra életbevágó, pőre érdekeinket szolgáló döntéseinkben tekintettel lennünk rájuk?

Ha számítani akarnak nekünk, legyenek kedvesek barátságosabb arcot mutatni. Ha meg erre nem hajlandók, akkor főjön a levében az elnököktől függetlenül évtizedek óta ostoba magyarellenes ukrán establishment, és keressenek maguknak gázt, ahol akarnak, u szvoij sztoronci.

(MTI, címlap: MTI/Czeglédi Zsolt)