Ez az ár, amit az új gázvezetékért fizetünk

„Mialatt az ország az ellenzéki előválasztás eredményein csámcsog, ismét átcsúszott a radar alatt egy elég fajsúlyos külpolitikai döntés. Az már egyértelműen látszik, hogy a magyar külpolitikból a Kállay-kettős nemhogy kikopott, de a keleti-nyitás dokrtinájával gyakorlatilag fő csapásirányunk lett – a nagy kérdés nyilván az, hogy mit is fog pontosan nyerni ezzel Magyarország.

A hír, amiről beszélek, és ami szerintem egyáltalán nem kapott akkora nyilvánosságot, mint amennyire fajsúlyos, a következő: az orosz Gazprom október elsejétől leállította a gázszállítást Ukrajnán keresztül. A hír előzménye az, hogy ezt azután tette meg (felrúgva egyébként az érvényes szerződését az ukránokkal), hogy Magyarország aláírt egy szerződést az oroszokkal, melyben rögzítik, hogy a továbbiakban a Török Áramlat nevű gázvezetéken keresztül vásároljuk a gázt, kihagyva Ukrajnát.

Az új gáz útvonal Törökországon keresztül érkezik (innen a név), tehát úgy tűnhet a laikus olvasónak, hogy kóser üzletről van szó, hiszen a NATO szövetségesünk is része. Ennél távolabb azonban nem is lehetnénk a valóságtól.

Oroszország és Törökország viszonya kifejezetten ellentmondásos. Míg a különböző proxihadseregeik egymásnak feszülnek Szíriában és Líbiában, a fosszilis energiahordozók kérdésében Törökország maximálisan kiszolgálja Oroszországot. Tőle függ ugyanis. 2020-ban interjúztam Szinan Ülgen politikai elemzővel, aki többek között az EU-Török vámtárgyalásokat vezette, és aki a török külpolitikai csapásirányról azt mondta, gyakorlatilag a legfontosabb török külpolitikai törekvés az energetikai-függetlenedés, tekintve, hogy Törökországnak nem nagyon van kitermelhető gáz- illetve kőolajkészlete. A legnagyobb importőrük Oroszország, ahogyan Európa nagyrészének is.

Ez máris megmagyarázza a török beavatkozásokat a szíriai polgárháborúba (Észak-Szíriában található földgáz- és kőolaj) és a Líbiai polgárháborúban való részvételét. Mialatt azonban keleten saját forrást próbál biztosítani magának, nagyon elnéző Oroszországgal, ami a nyugat felé futó vezetékek ügyét illeti.

Önmagában persze nem lenne semmi probléma azzal, ha Magyarország más szerződéseket köt gázbeszállítóival, amennyiben pontosan tudjuk mit veszítünk illetve nyerünk vele. 

Meg is érkeztünk a probléma gyökeréhez. Az ára, amit az új szerződésért fizetni fogunk elég egyértelműen látszik. A hasznát nem nagyon látom, már, ha Vlagyimir Putyin buksisimogatását nem tartjuk annak.

Ukrajna 2014-óta próbál meg leszakadni az orosz érdekszférától, és közeledni Európa felé. Oroszország felségjelzés nélküli csapatokat küldött az országba, felfegyverezte az oroszajkú nacionalistákat, aminek eredményeképpen Kelet-Ukrajnában a jelen pillanatban is polgárháború zajlik, Oroszország pedig sikeresen annektálta a Krím-félszigetet.

Az oroszok szándéka Magyarország beléptetésével a 'Török Áramlatba' egyértelmű. A gázt fegyverként kívánják használni a rebellis kijevi kormányzat ellen. Eddig Kijev Magyarországtól tudott gázt vásárolni(visszafordított áramlású bázisokon keresztül) még abban az esetben is, ha az orosz politika éppen az energián keresztül próbálta kikényszeríteni akaratát. Erre többé nincs lehetőség.

Magyarország aktív segítségével Ukrajna energetikai szempontból elszigetelődött, és teljes mértékben kiszolgáltatódott az oroszoknak. Illúzióink ne legyenek, ők készek bármikor lekapcsolni a gázt, és az, hogy ennek mik a következményei a legkevésbé sem érdekli őket. Szerintem le is fogják kapcsolni, hogy térdrekényszerítsék a rebellis kijevi kormányt.

Az ár, amit mi ezért a húzásunkért fizetni fogunk a következő. Hátradőlve fogjuk nézni, ahogyan Nyugat-Ukrajna sötétbe borul, ahogyan fűtés nélkül halálra fagy majd egy csomó ember ott télen, tudva, hogy ezt mi tettük lehetővé. Az eddigi gázvezeték remekül működött, nincs igazából racionális indokunk, hogy átáltunk a Török Áramlatra, már azon kívül, hogy kiszolgáltuk az oroszokat.

Ha nem is érdekelnek minket az egyébként egyre kétségbeesettebb honvédő háborút folytató ukránok egy olyan hatalommal szemben, akiknek önkénykét mi is ötven évig élveztük, a Kárpátaljaiak miatt biztosan nem alhatunk nyugodtan. Ők ugyanis a mi vérünk, a mieink.

Ezt az árulásunkat az ukránok tökéletesen látják. Ne legyenek illúzióink, a haragjuknak a tárgya elsőkörben a kárpátaljai kisebbség lesz. Még, ha bele is bukik a kijevi rebellis kormány a télbe, és kapitulálnia kell a ruszkiknak, előtte még majd le fogják verni rajtunk, ahol tudják. Kárpátalján tudják.

Ez az ár, amit az új gázvezetékért fizetünk. Szétverjük egy nemzet álmát az oroszoktól való függetlenedésről, és kitesszük a haragjuknak a területükön élő kisebbségeinket.

Valaki mondja már el, hogy mit nyerünk.”