Persze az ügynökakták feltárása nem elég! Kellene egy olyan átfogó vizsgálat is, ami átvilágítaná az egyházakat a szexuális bántalmazás témája szempontjából. Mégpedig 60-70 évre visszamenőleg, hiszen azok az áldozatok még életben vannak, akikkel ebben az időben történhetett ilyen borzalom. A francia mintára jó lenne, ha maga a magyar állam kezdené keresni az áldozatokat, felhívások intézésével. Tehát nem csupán passzívan várna arra, hogy az áldozatok bejelentést tegyenek, hanem aktívan kezdené keresni az áldozatokat.
Nagyon fontos lenne egy független Áldozatvédelmi Intézet felállítása, ami szakértőkből állna (jogászok, törvényszéki szakértők, pszichológusok stb.). Akik az egyházaktól függetlenül vállalnák azt, hogy beszélnek az áldozatokkal és mindenben a segítségükre lesznek. A jogi és a pszichológiai segítségen túl nagyon fontosnak tartanám azt is, hogy az áldozatok kapjanak jóvátételt az elszenvedett sérelmekért. Hiszen sokszor évekre, évtizedekre, sőt gyakran egy egész életre megnyomorította őket a papjuk által elkövetett szexuális bántalmazás. Ha ilyesmit egy egyházi ember követ el – kvázi az Isten nevében, azaz visszaélve azzal a spirituális-szakrális hatalommal, aminél nagyobb hatalom nincsen a világon – akkor az áldozatok teljesen elveszítik a jóba vetett hitüket, az életbe és az emberekbe vetett bizalmukat. Amit rendkívül nehéz, ha ugyan egyáltalán lehetséges kigyógyítani.
Azt gondolom, hogy az egyházon belüli szexuális visszaélés a korrupció egyik legocsmányabb formája, a jó és a szent elárulása. Ha ilyesmi történik, az nem lehet pusztán egyházi belügy! Hiszen ezek a gyermekek, serdülők vagy éppen felnőttek egyben magyar állampolgárok is, akik számítanak arra, hogy ha kell a jogrend és az állam megvédi őket a bántalmazó egyházaktól.