Borzasztó karambol: egy buszsofőr kirepült az ablakon (VIDEÓ)
Kedden a Nagy Lajos király útján érkező villamos az egyik átjáróban letarolt egy menetrend szerint közlekedő buszt.
Naná, hogy pont ott mértek csapást ránk, ahol a legjobban fáj.
Itt-ott még mindig enyhe vöröses izzással tekergett a hőtől lágyult villamossín, amelyet a robbanás ereje és a forróság néhol szétlapította, néhol felpödörte, mint a mustáros tubust, és lassan szálldogált a pernye, puha paplanként borulva a kiégett peronra.
Egyetlen éjszaka, amelynek reggelén már senki sem úgy ébredt, mint ahogyan álomra hajtotta a fejét:
Senki nem hitte el annak a bárgyú, felnyírt hajú dagadéknak, akiből a világ szabadabbik fele állandóan viccet csinált, hogy valóban csapást mér Európára – Kim Dzsongun mégis megtette. Az pedig tényleg senki fejében nem fordult meg, sem az egyenruhás, sem az öltönyös nagy emberekében, hogy az elvileg korlátozott hatótávolságú eszközök egészen Budapestig eljuthatnak. Vagy hogy egyáltalán Kim Dzsong Un tudja, hogy létezik ilyen, hogy Magyarország.
Persze, voltak magyar-észak-koreai kapcsolatok, amikor ugyanannak a közös disznóólnak a vályúját túrtuk a keleti meg a nyugati végiről, leginkább az ötvenes években, és a baráti, sőt testvéri Koreának járt a kommunista szolidaritás; s hát azt is rebesgetik, hogy Kim Ir Szen egyik masszőre is magyar volt. Aztán jött a kellemetlenebbik harminc év, már ami a Phenjan-Budapest kapcsolatokat illeti, az utóbbi harminc; nálunk jókorát fordult a világ, odaát viszont konzerválódott a hisztériába hajló diktatórikus ámokfutás, húszegynéhány millió résztvevővel.
Nem tudni mi dühítette fel Kim Dzsong Unt, miért érezte szükségét annak, hogy erejét demonstrálja, és miért döntött úgy, hogy titkos egységeit süllyedő román sétahajónak álcázva Európa keleti felére küldi. Arról is csak találgatni lehet, miként jutott az Afganisztánban rekedt amerikai haditechnikához, a radar alatt lopakodni tudó, 1500 kilométeres hatótávolságú drónokhoz, és hogyan alakíttatta át ezeket csapásmérő, gyilkos repülő robotokká. S hogy miként szerzett olyan csúcstechnológiát, amellyel lehetővé vált, hogy egyfajta hangfogó kupolát képezzen a robbanások helyszínén, ami a csapásmérés iszonyú robajait szinte teljesen elnyelte. S hogy tudatos döntés volt-e részéről, hogy pont itt csap le, vagy puszta szeszély, netán dartsszal dobta ki egy térképen.
Az viszont biztos, hogy a fentieken kívül az égvilágon semmilyen más, racionális magyarázat nincsen, nem létezhet arra, hogy mi a rőfös, mennydörgős istennyiláért kellett már megint arra kiérkeznünk reggel az ötvenes villamos lőrinci megállójába, hogy szanaszéjjel van kapva a fél villamosvonal, lehet kerülgetni a kordonokat, lépkedni a papundeklin, várni a pöfögő villamospótló szardíniásdobozt, hiszen ezt egyszer már nem olyan régen, azt hiszem, talán pont idén, felújították,
Ha nem tudnám, mire képesek az észak-koreaiak, még hajlamos lennék feltételezni, hogy a város-, illetve kerületvezetéssel van valamiféle probléma.
De hát ilyesmit megemlíteni észak-koreai stílusú propaganda lenne, ugyebár.
Kép forrása: MTI/EPA/KCNA