Ha a kormány – amely állítólag oly népszerű Magyarországon – csakugyan úgy cselekedett volna, mint ahogyan elvárható egy világjárvány idején, pusztán a belátás erejével elérhette volna, hogy az emberek éljenek a vakcinával.
És ez a lehetősége továbbra is adott.
Mert hiszen a belátás mégsem olyan, mint amellyel csak a felkentek rendelkeznek, és amelynek a képessége egyenlőtlenül van elosztva az emberek közt. A kellő értesülés birtokában – és amennyiben egyes csoportokat nem rekesztettünk volna el eleve a létfontosságú információk elől – mindenki számot vethetett volna a veszélyekkel, s eszerint dönthetett volna. Ám aki még mindig fenntartotta volna a kételyeit, s váltig kötötte volna az ebet a karóhoz, azt is könnyebb lett volna meggyőzni jutalmazással, mint megfélemlítéssel és büntetéssel, amelyek nyelvét – úgy tűnik – a kormány egyedül ismeri.”