A legnagyobb kihívás az volt, hogy az előítéletek ellenére el tudjam mesélni a történetet

„Mennyiben volt más ez a szerepe, mint a korábbiak? Mennyiben volt esetleg nehezebb Dobrev Klára bőrébe bújni?

A »nehezebb« szó nem is a szerepet illeti, hanem inkább a körülményeket, melyek körbeveszik a filmet. Mindezzel megbirkózni, az jelenti a komolyabb kihívást.

Korábbi sajtóközleményünkben őszintén beszéltem arról, hogy nekem már volt egy ilyen megosztó szerepben részem. A sors fintora, hogy pont egy „56 06” című Mohácsi-darabban játszottam Tóth Ilonka szerepét, amely szintén az 1956-os és a 2006-os eseményeket feldolgozó, azokra az eseményekre is reflektáló színpadi mű volt.

Nagyon izgalmas volt az életnek ez a kis fintora, hogy ez a téma újra megtalált engem. Csak úgy tudok ezekre a dolgokra tekinteni, mint amikor új ajtók nyílnak ki számomra, és azt keresni, hogy mit is akarhat most az élet tőlem.

Ez pont olyan mint, amikor az ember leesik a lóról, akkor vissza kell szállni rá. Ez nekem egy belső harc is. Úgyhogy a valódi kihívás, hogy ezt a történetet elmeséljem, és ezt a karaktert megformáljam úgy, hogy tudom, hogy a nézők mindenképpen előítélettel fogadják majd.

De a színész feladata, hogy mégis megmaradjon a középúton, és ne ítélkezzen. Számomra ez nagy emberi kihívás.

Tart-e esetleges további retorzióktól, további negatív következményektől?

Nem ezzel foglalkozom, hanem hogy én minden tőlem telhetőt megtegyek. Az ember azt mondja, hogy szembenéz a démonjaival, mert már egyszer átélt hasonlót.”