Míg mi Magyar Péter derűs k*cs*gözését és agymosottozását figyeljük, a németek leköröznek minket nagyon csúnyán – már megint!
Vajon melyik ellenzéki kommentelőhöz szállt ki a rendőrség felségsértés miatt ebben a jó magyar diktatúrában? Na?
Egyes nőtársak milyen hevesen képesek ilyen alkalmakkor kiteregetni legbelsőbb vágyaikat.
„A jeges rémület járta át a hazai feministákat a IV. Budapesti Demográfiai Csúcs hírére: »hát tenyészállatnak néznek ezek minket? ki a méhemből!!!« – tört fel a sikoly az internet bugyraiból.
Mindig izgalmas látni, hogy egyes nőtársak milyen hevesen képesek ilyen alkalmakkor kiteregetni legbelsőbb vágyaikat. Mással ugyanis nehezen magyarázható, miért is asszociál egy szülőképes korú nő a »demográfia« és a »család« szóról rögvest arra, hogy személyesen neki haladéktalanul szülnie kellene – részemről egyáltalán nem érzek efféle nyomasztó kényszert attól, hogy Mike Pence odalép a mikrofonhoz a Várkert Bazárban.
Persze ilyenkor szokott jönni a magyarázat, hogy »ez most a bemelegítés, meglásd, következő lépésként be fogják tiltani az abortuszt«, csakhogy ez egyfajta permanens rettegés, amely kizárólag arra jó, hogy nőjogi aktivisták szétstresszeljék legszebb éveiket.
A Patent Egyesület például már 2011. márciusi sajtónyilatkozatában is biztosra vette, az alaptörvény elfogadása után jön az abortuszszigorítás, ám egy évtized távlatából erősen úgy tűnik, tévedtek. Mint ahogy 2014-ben is vaklármának bizonyult, hogy az Alkotmánybíróság magzatvédő elnöke most aztán tutira be fogja tiltani a terhességmegszakítást – nem tiltotta.
Fellélegezhet minden feminista: továbbra is jogszerűen vetetnek el évente körülbelül tízezer (azaz naponta 27) leánymagzatot.
Lehet, hogy lett volna köztük egy második Marie Curie, egy újabb Karikó Katalin vagy egy következő paralimpiai, világ- és Európa-bajnok Illés Fanni, de ezt sajnos már soha nem tudjuk meg.
Igaz, a feministáknak nem is annyira az a bajuk, hogy Mike Pence odalép a mikrofonhoz, hanem hogy még beszél is bele itt, Magyarországon, miközben az européerebb nyugat-európai államokban az efféle konzervatívok »egészen biztos, hogy tiltólistán vannak«. Szögezi le ezt egy olyan influenszer, aki néhány nappal korábban még a pécsi Pride színpadán hirdette a sokszínűség elfogadásának, sőt ünneplésének fontosságát, buzdítva a résztvevőket, hogy legyenek bátrak kiállni másokért. Majd amikor egy másképp gondolkodó konzervatív kiáll a születendő magzatokért, ugyanez a progresszív feminista méltatlankodik, hogy miért nyithatja ki a száját egy efféle életvédő csak úgy szabadon. Egy demográfiai konferencián.”