„A Luxemburg grófjában Lehárnál még úgy volt: »Gimbelem, gombolom, légy enyém, angyalom!« Ennek így semmi értelme, kit érdekelnek a gombok. Gombokat még vagyonkezelő alapítványba se érdemes átmenteni. Új szöveg járja, a »Stippelem, stoppolom«. Stop, Gyurcsány! Stop, Karácsony! Luxemburg úgysem a barátunk, a miniszterelnökük folyton nekimegy Orbánnak. A homofób törvényt sem értette, persze, hiszen maga is érintett ugyebár, csak hivatalosan nem mondjuk buzinak.
Azért a nótában vannak használható részek. A »légy enyém, angyalom« választás előtt nagyon is aktuális, az állampolgárok megnyerése mindennél fontosabb. Érezniük kell a gyengéd törődést: »a félelemre nincs okod« – na jó, ezt nem kell szó szerint venni –, »hiszen szeretlek, jól tudod«, biztosítja őket a hatalom. Csakis ezért tartja frissen a memóriánkat a rettenetes Gyurcsányról. Aki, képzeljék, még ma is krákog, ahelyett, hogy kussolna. Ott krákog Karácsony mögött, ezzel utasítgatja. Egy krákogás: hazaárulás, két krákogás: keresztényüldözés. A jó ég tudja, mit művel a saját felesége mögött, számára biztosan egész köhögőrohamot produkál. Hogy Jakabot és a többieket hogyan instruálja, arról még nem kaptunk tájékoztatást. Majd fogunk. Szerintem az orrát fújja, a fülét mozgatja vagy nyávog. Azért neki sem könnyű.
Szóval kell a stoppolás. Azért most, mert a Fidesz közleménye szerint »most jött el az idő a tiltakozásra, kicsivel később már késő lehet.« Jesszus. Megáll bennem az ütő, ha arra gondolok, mi van, ha nem kezdik el az aláírásgyűjtést szeptember elsején, csak mondjuk harmadikán. Már minden késő lett volna. És akkor bejön a Sajtóklub jövendölése: »Ha ez a csürhe győz, mindenkitől mindent elvesznek.« Remélhetőleg az így elzabrált jószágot szétosztják a csürhe tagjai között. Én a jóslatot megfogalmazó Bencsik bajuszpödrőjét szeretném. Isten bizony nem használnám, csak kultikus célokra, az a helyes jávorpálos bajuszka a hamiskás mosollyal mindig megnyugtat: ez csak mozi.”
Nyitókép: Ficsor Márton