Semmi! Van ez a három szó, hogy gender, migráns meg Brüsszel, és mindent erre próbálnak ráhúzni. Teljesen értelmetlen szavak. Hiába vannak ezek az elképesztő, a középosztályt és a felettük lévőket támogató programok, nyilván a középosztálytól fölfelé élnek azok az emberek, akik egzisztenciálisan a »legönzőbbek«- és ezt most nem rossz értelemben mondom –, akik annyi gyereket vállalnak, amennyit felelősséggel fel tudnak nevelni, és amennyi mellett tudják építeni az életüket. Azt kéne segíteni óvodákkal, iskolákkal, mindenfajta módon, hogy a nők például ne érezzék úgy, ha gyereket szülnek, akkor hihetetlen hátrányba kerülnek.
...
Orbán még arról is beszélt, hogy 2010 óta a jobboldali kormány családtámogatásokra fordítja a GDP öt százalékát, és összekötötték a munkát a támogatásokkal. Szerinte »Magyarország az út felénél jár, de az irányt már ismerjük«. Jó ez az irány?
Először is, mi az, hogy összekötötték a munkát a támogatásokkal? Mit tehet az a gyerek arról, vagy miért kell azért éheznie, mert a szülője nem talál munkát, vagy esetleg nem akar dolgozni? Iszonyatosan aljas dolog összekötni a családtámogatást a munkával. Miért büntetünk egy gyereket, aki iszonyatosan kiszolgáltatott, és nyilván így is ő fizeti meg leginkább, ha a szüleinek nincs munkája. Az irány pedig pont azért tragikus, mert kirekesztő és büntető jellegű mindazokkal szemben, akik nem úgy állnak a saját lábukon, mint Orbán Ráhel.”