„KÖZLEMÉNY!!!:
Július 23-i hatállyal kiléptem a Demokratikus Koalícióból! A városi frakcióban való jövőbeni szerepvállalásomról hamarosan döntök.
A döntés régóta érlelődött bennem, de mostanra vált számomra vállalhatatlanná a közös munka. Az elmúlt időszak sok történése, döntése volt számomra vállalhatatlan, de a véleményem süket fülekre talált. Végül úgy éreztem, hogy rám csupán egy gombnyomkodó szavazóautómataként számítanak.
Ennek következményeként szavazataimban is kénytelen voltam vállalni az eltérő véleményem. Még ezek után sem a problémák megbeszélése jutott a vezetők eszébe, hanem a fenyegetőzés és kioktatás. Lusztig alpolgármesternek (aki egyik fő érv a DK elhagyása mellett) vállalhatatlan stílusa és nyilvánvaló alkalmatlansága dacára csupán fenyegetőzésre és rossz ízű utasítgatásokra futotta. Ő a tanusított viselkedésével jelentősen megkönnyítette a döntésemet. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a szavazatom miatt a városházán dolgozó édesanyámon állt bosszút a mindig mosolygós, mélyen demokratának látszó polgármester. A közgyűlés utáni napon az évek óta a városházán dolgozó édesanyámat lefokozták, áthelyezték és a folyamatban lévő béremelését visszavonták. Így viselkednek a magukat büszkén mások fölé helyező demokraták.
»A képviselő szavazata miatt a családján állnak kicsinyes bosszút.«
Bár aki közelebbről megtapasztalta a polgármester vezetési stílusát, aki belátott már a bájos mosoly mögé, olyan nagyon nem is lepődhet meg ezen.
Amikor Varju László – a DK alelnöke – felhívott, hogy fenyegető hangnemben a szavazatom megváltoztatására utasítson, jeleztem neki ezt a problémát. Ő erre azt válaszolta, hogy őt nem érdekli az én anyám. A Polgármestert kell támogatni mindenáron. Majd amikor elmagyaráztam, hogy a város működőképessege van kockán, és Ilona ki akarja a várost ezzel fosztani, egy döbbenetes válasz érkezett: