Bár aki közelebbről megtapasztalta a polgármester vezetési stílusát, aki belátott már a bájos mosoly mögé, olyan nagyon nem is lepődhet meg ezen.
Amikor Varju László – a DK alelnöke – felhívott, hogy fenyegető hangnemben a szavazatom megváltoztatására utasítson, jeleztem neki ezt a problémát. Ő erre azt válaszolta, hogy őt nem érdekli az én anyám. A Polgármestert kell támogatni mindenáron. Majd amikor elmagyaráztam, hogy a város működőképessege van kockán, és Ilona ki akarja a várost ezzel fosztani, egy döbbenetes válasz érkezett:
»NA ÉS? NEKED AZ A DOLGOD, HOGY ÚGY SZAVAZZ, AHOGY A PÁRTELNÖKÖD MONDJA! TUDUNK EGYÜTT DOLGOZNI, VAGY NEM?«
Én megismételtem, hogy itt nem az én anyámról, hanem vállalhatatlan, a DK-hoz méltatlan módszerekről van szó. Neki ezek a módszerek nem bizonyultak vállalhatatlannak és csak azt hajtogatta, hogy Ilona a mi (értsd: a DK) polgármesterünk, ezért nekem nem térhet el a vélemyémyem az övétől. Én azonban gondolkodó ember és nem szavazógép vagyok. Így aztán nekem kellett lépnem és elhagynom azt a pártot, amely szavakban demokrata, tetteiben pedig diktatórikus!
Én maradok, aki voltam. Sok illúzióval szegényebben, de sok tapasztalattal gazdagabban továbbra is a város, a választókerület érdekeit képviselem, az ott lakók boldogulásáért és egy jobb Magyarországért dolgozom!”