„Történt ugyanis, hogy a hétfői azonnali kérdések órájában a pártelnök a gyermekvédelmi törvény kapcsán a következőt találta mondani: »…ebben az országban mindig valakit gyűlölni kell, most éppen a szivárványos zászlót, ami, higgye el, nekem sem a szívem csücske, de ettől még sosem fogom őket a gyűlölet céltáblájává tenni. Mert egy: magánügy. Kettő: a gyűlölet előbb-utóbb mindig visszahull a gyűlölködők fejére. Úgyhogy azt mondom önnek, miniszterelnök úr, hogy így a vége felé ön is fogja kicsit vissza magát, mert a börtönben még Orbán Viktorból is lehet Orbán Viktória.«
Az idézett mondatokon minden jóérzésű ember, legyen az jobb- vagy baloldali, joggal háborodik fel. Nem úgy a magyarországi baloldali politikusok és a csatlósmédia, akik viszont mélyen hallgatnak akkor, amikor egyik prominens vezetőjük – aki ráadásul miniszterelnök-jelölti indulásával az ország irányítására is bejelentkezett – nemi erőszakkal viccelődik, ráadásul teszi mindezt homofób módon.