Ideje végre rendezni Magyarország tartozását a vidékkel szemben!

„Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kormánybiztos Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Szenátus! Tisztelt Tanárok! Tisztelt Hallgatók! Hölgyeim és Uraim!

Egyetemet avatni jöttünk Sárospatakra. Egy egyetem felavatása önmagában is rendkívüli esemény, de az is legalább ennyire felemelő, ha egy régi adósságunkat tudjuk végre megnyugtatóan rendezni. Az pedig kifejezetten kedves ajándéka a Jóistennek, ha ez a két dolog egyszerre történik: egyetemet is avatunk, adósságot is rendezünk.

Micsoda dolog az, hogy csak most létesül önálló egyetem azon a helyen, amit a »Bodrog-parti Athénként« is emlegettek egykor! Szinte bűn, sőt egyenesen hiba, hogy eddig nem volt önálló egyetem abban a városban, ahol a magyar szellem oly’ rég óta otthonra talált. Az adósság felhalmozásának okait a múltban kell keresnünk. Az elmúlt száz év magyar történelmét, ha egyetlen képben akarjuk összegezni, nyugodtan hívhatjuk a száz év magyar magány történetének. E magány évei alatt Magyarország megfeledkezett a vidékről. Kezdődött minden a vesztes világháborúval és Trianonnal. Egy háborúban úgy szokott lenni, hogy megbomlik a főváros és a vidék közötti egyensúly. A hadi erőfeszítések során az ország vezetése a fővárosban koncentrálódik, a vidék inkább hadszíntér vagy hadtápbázis. Trianon pedig megadta a kegyelemdöfést is: korábban egybetartozó térségek szétszakadtak, és perifériákká váltak. Itt maradtunk a szét- és leszakadó vidékkel és egy háromszor akkora országnak kiépült fővárossal. És ezzel még nem volt vége. A kommunizmus erőltetett iparosítása és a szocialista városiasítás mind-mind a vidék kárára történt meg. Falvak néptelenedtek el, szárnyaló szellemi központok váltak provinciálissá. Az akkori hozzáállásra nézve uralkodó volt, hogyha valaki nem tetszett a hatalomnak, akkor azt egyfajta száműzetésként küldték vidékre tanítani, hivatalt vállalni, dolgozni. A kommunistáknak az ország egyet jelentett a fővárossal, a vidékre másodrendű Magyarországként tekintettek. Sajnos a rendszerváltás sem orvosolta ezt a történelmi igazságtalanságot. A kétszer is visszatérő kommunisták számára sohasem volt fontos a nemzeti eszme és a vidék, érthetően, mert ők mindig is globalizált világvárosokban gondolkodtak. Éppen ezért a fontos viták a fővárosban zajlottak, a fejlesztések a fővárosban történtek, a szellemi erőközpontok a fővárosban működtek. A rendszerváltoztatás után a vidék leszakadása így nem állhatott meg, nem is állt, hanem folytatódott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennek szeretnénk véget vetni. A nemzeti, kereszténydemokrata kormányok másként tekintenek a világra. Nekünk a vidék nem valaminek a széle, a perifériája, hanem valaminek a közepe, a veleje. A mi szemünkben a főváros és a vidék egységet alkot, ahogy az ember idegrendszere is két részből áll: az egyik rész felel a cselekvésért, a másik rész feladata az élettani folyamatok, a légzés, a szívverés szabályozása. Utóbbiról hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mivel észrevétlenül, kötelességszerűen, feltűnősködés és magamutogatás nélkül teszi a dolgát. A magyar vidék is ezt a nélkülözhetetlen szerepet játssza hazánk életében. Feladata a magyar létezés természetes és egészséges állapotának biztosítása. Ideje hát végre rendezni Magyarország tartozását a vidékkel szemben! Helyre kell állítanunk azt a méltóságot és azt az erőt, amit elvettek a magyar vidéktől. Meg kell végre adni a magyar vidéknek, ami jár neki!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Patakiak!

Mondják, hogy a városi levegő szabaddá tesz. Lehet benne valami, de legalább ennyire igaz, hogy a vidéki levegő hazafivá tesz. Itt még él, itt még tősgyökeres az a magyar észjárás, testtartás, habitus, amely megmaradásunk alapját képezi a jövőben. Innen táplálkozik a magyar küldetéstudat, amely értelmet ad életünknek, alapját szolgáltatja jogainknak, ránk rója kötelességeinket, és kijelöli céljainkat. Ezt talán sehol sem értik többen és jobban, mint éppen itt, a Hegyalján.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Különleges térsége ez Magyarországnak. Itt a hely szelleme az, hogy ez a szellem helye. És micsoda szellemé! Pár kilométerre innen, Borsi településen született II. Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem. Cum Deo pro patria et libertate! Istennel a hazáért és a szabadságért! Mind a mai napig ez a vágy határozza meg a magyar politika irányát, és a magyar politikusok is rendre ide járnak bátorságot meríteni, hogy a magyar szabadság védelmében azt tudják cselekedni, amit kell. Ezt teszem ma én is. Sárospatak a magyar reformáció rendíthetetlen bástyája, magaslata, hegycsúcsa, és ez a világ itt a modern magyar nyelv bölcsője is. Nyelvünk az alapja a sajátosan magyar gondolkodásnak, amely csak ránk jellemző, a magyarul tudás misztériuma. A nyelvünk elválaszt minket a többi nemzettől, de elválaszthatatlanul összeköt minket egymással, éljünk a világ bármely pontján. Egy kőhajtásnyira van innen Kazinczy Ferenc széphalomi nyughelye, ma is nemzeti kegyhely, és méltán az. És itt van a bor. Talán elsőként ezzel kellett volna kezdenem. Acélozza a hazaszeretetet, izmosítja a bátorságot, bizonyíték Isten létezésére, és a nyelv is megered tőle. Vitathatatlan, hogy az itt élők számára ez a hely szellemének forrása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindezek fényében az a tény, hogy a borászat mesterségét, a pedagógiát és a kulturális örökségvédelmet oktató egyetemet egy szabadságharcos, kereszténydemokrata kormány hozza létre itt, Patakon, nos, ez nem más, mint maga a megtestesült szükségszerűség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt, Tokaj-Zemplén térségben hamarosan nagy dolgok fognak történni az egyetemen túl is. Közútfejlesztések, városrekonstrukciók, idegenforgalmi, mezőgazdasági és ipari beruházások tucatjai indulnak el. Olyan szintű fejlesztés kezdődik, amilyenre az elmúlt száz évben nem volt példa. Nem kell okosabbnak lennünk, mint a régiek voltak, de butábbak se lehetünk. Olvassuk a textust, amit a pataki kollégium alapítója kastélya falára vésetett. Ezek a Példabeszédek könyvének intő szavai: »az Úrnak félelme az ismeret kezdete.« Bár az idézet a kastély falán ezzel bezárul, a Szentírásban így folytatódik: »a bölcsességet és erkölcsi tanítást csupán a bolondok vetik meg.« És mi, magyarok nem vagyunk bolondok. Azt kívánom hát mindannyiunknak, hogy ne viselkedjünk bolond módjára! Hamarosan itt a választás is, legyünk észnél! Addig is azt kívánom Önöknek, ragadják meg az esélyt, legyenek egy erősödő, egyre magabiztosabb nemzet büszke polgárai, akik szomjazzák a bölcsességet és az erkölcsi tanítást.

Soli Deo gloria!”

Fotó: Facebook