Így például a takarítónő zaklatásáról nem állítja, hogy az nem történt meg. Azt mondja – illetve ez a legfrissebb verzió –, hogy minekutána szerinte a nő neki nem megfelelően viselkedett, odament hozzá, majd vállaira tette a kezét, és azt kérdezte, volt-e már megszorongatva. Korábban még azt állította, hogy azzal fenyegette meg a nőt, kitekeri a nyakát. Látjuk az egészen nüansznyi különbséget, ugye? Míg anno az egész heccsajtó azt állította, egyetlen esemény sem történt meg, és csak lejáratásról van szó, addig most maga a vádlott mondja, hogy bizony, ocsmány módon viselkedett.
Nem árt, ha a jövőben ez is mindig az eszünkben lesz. Mert akármilyen gyanú is vetül a sajátjaikra, akármilyen ügyben – itt van például Cseh Katalin –, mindig az elhallgatás a megoldásuk, ha kiderül, védhetetlen az ügy. Donáthot is védték, ameddig lehetett, azóta meg egyszerűen csak nem beszélnek róla. Lefordítva: akit nem védenek, arról saját maguk is lemondtak.”
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd