„A bíróság Donáth László ügyében hozott ítélete mindeddig nem emelkedett jogerőre, mert ugyan büntetővégzésben bűnösnek találták, Donáth nem fogadta el az ítéletet és tárgyalást kért. Ez utóbbira azért kerülhet sor, mert tárgyalás megtartása nélkül hoztak büntetővégzést – erre egyébként minden joga megvolt a bíróságnak. Már régen túl vagyunk azon a szakaszon, hogy mindez csak a jobboldali lakájpropaganda vádaskodása lenne. Azon a takarítónőn túl, akin a gyanú szerint testi sértést követett el, felekezete több tagja is jelezte, hogy Donáth elfogadhatatlan módon viselkedett velük és elfogadhatatlan módon közeledett hozzájuk.
Tehát a vita most már nem azon áll, hogy elkövette-e ezeket a tetteket vagy nem, hanem azon, miként interpretáljuk. Megengedhetőnek tartjuk vagy sem, mindazt, amit ebben az ügyben Donáth sem tagad, maximum más fénytörésbe próbál helyezni.
Így például a takarítónő zaklatásáról nem állítja, hogy az nem történt meg. Azt mondja – illetve ez a legfrissebb verzió –, hogy minekutána szerinte a nő neki nem megfelelően viselkedett, odament hozzá, majd vállaira tette a kezét, és azt kérdezte, volt-e már megszorongatva. Korábban még azt állította, hogy azzal fenyegette meg a nőt, kitekeri a nyakát. Látjuk az egészen nüansznyi különbséget, ugye? Míg anno az egész heccsajtó azt állította, egyetlen esemény sem történt meg, és csak lejáratásról van szó, addig most maga a vádlott mondja, hogy bizony, ocsmány módon viselkedett.
Nem árt, ha a jövőben ez is mindig az eszünkben lesz. Mert akármilyen gyanú is vetül a sajátjaikra, akármilyen ügyben – itt van például Cseh Katalin –, mindig az elhallgatás a megoldásuk, ha kiderül, védhetetlen az ügy. Donáthot is védték, ameddig lehetett, azóta meg egyszerűen csak nem beszélnek róla. Lefordítva: akit nem védenek, arról saját maguk is lemondtak.”
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd