Nem karaktergyilkossági kísérlet, hanem karakter-öngyilkosság

„Újra a figyelem középpontjába került – nagyon helyesen – a Gyurcsány Ferenc őszödi beszédéről és annak következményeiről szóló játékfilm, miután bemutatójának időpontjához közeledve elindult a reklámkampánya. Az egyik ellenzéki televíziós hírcsatorna beszélgetős műsorában ennek kapcsán Simon András műsorvezető karaktergyilkossági kísérletnek nevezte a filmet. Csak azt felejtette el, hogy ez a karakter – Gyurcsány Ferenc – már réges-régen öngyilkos lett. Úgy tizenöt éve, amikor – milyen érdekes az élet: éppen Kádár János születésnapján – elmondta a Balaton-parti kormányüdülőben hírhedtté vált monológját.

A DK ex-szóvivője és ex-országgyűlési képviselője, Gréczy Zsolt lányos zavarában (pedig a közkinccsé vált pornográf fotói után tudjuk, hogy ő bizony férfi a talpán) még számolni is elfelejtett, azt mondta, tizennégy éve tartotta Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédét – a műsorvezető és beszélgetőtársai sem javították ki –, pedig az másfél évtizede hangzott el. Ennek csak azért van jelentősége, mert az ellenzék előszeretettel aposztrofálja kampányfilmnek a Gyurcsány-mozit, holott éppen az évforduló adta az apropóját a film forgatásának és bemutatásának. De Gréczy Zsolt érvelésének ez a legkisebb hibája. Ő ugyanis annak ellenére, hogy nem számolta jól az éveket, az idő múlására apellált, pedig már Nagy Feró óta tudjuk, hogy »De az idő nem dolgozik nekünk, csak megöregít«. (Ezt Feró még a Piramis Az idő nekünk dolgozik című számára feleletül írta tizenkét éves spéttel.) Az idő valóban nagy úr, de arra nem lehet számítani, hogy mindent elfed, és leginkább a történészeknek kell azon dolgozniuk, hogy semmiféle fontos esemény ne merüljön feledésbe az évek múlásával. 

Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde pedig feltétlenül megérdemli a figyelmet és az emlékezést. Ezzel szemben viszont mintegy elbagatellizálva az ügyet azt mondta a DK-s politikus, Gyurcsány Ferenc bizalmasa, hogy már olyan régen volt ez a nyilvános gyónás – ezt a szót most csak én használom erre a »hőstettre«, pedig még maga Kádár János is így nevezte egy beszédében az önkritika gyakorlását –, hogy nem kell vele foglalkozni, a legfiatalabb, a jövőre elsőként az urnákhoz járuló választópolgárok több százezres tömegének úgyse mond semmit az őszödi beszéd. Itt Gréczy Zsolt fején találta a szöget, csak éppen a másik oldaláról: valóban, a 2006-ban óvodáskorúaknak már nem lehet személyes »élményük« az őszödi beszéd és az azt követő, a »legszebb« pártállami időket idéző gyalázatos erőszakhullám, ám ahelyett, hogy az ő álláspontját követnénk és a szőnyeg alá söpörnénk ennek a retorikailag is jól felépített politikai önleleplezésnek még az emlékét is, a magára valamit is adó választópolgárnak – politikai hitvallásától függetlenül – igenis tisztában kell lennie, milyen körülmények között született a beszéd, mi volt a mozgatórugója és milyen belpolitikai következményekkel járt.”

Nyitókép: Facebook