„A valamikor negyvenszázalékos CDU/CSU 24 százalékkal fekszik most a pszichiáter díványán. A szakember nem cifrázza, mondja a diagnózist: »Egy ilyen dolog nem a semmiből fakad. Az, hogy Merkel a demokratikus intézmények rovására, moralizáló lózungokkal zöld–baloldalivá alakította a CDU/CSU-t, mindkét pártot kizsigerelte, destabilizálta a szövetségi köztársaságot, és felerősítette a centrifugális erőhatást az Európai Unióban. A CDU/CSU-nak le kell válnia Angela Merkelről és mamelukjairól, másképpen nem lehetséges a gyógyulás. Merkel Európa veszélyeztetőjeként vonul be a történelembe. A mostani dicsőítéseinek rövidesen lejár a szavatossági ideje.« Imigyen szól a fiktív lélekbúvár, ám kérdéses, veszi-e a CDU/CSU az üzenetet. Sok múlik azon, hogy Armin Laschetből mégis kancellár lesz-e vagy csak az ellenzék vezetője.
Az SPD viszont főnixmadárként támadt fel. A 25,7 százalékos eredmény ugyan szintén nem a korábban megszokott negyven százalék, de mégis valami.
Még két hónappal ezelőtt is a megsemmisítő 15 százalékra taksálták őket. Hogyan lett ebből a mostani Scholz-csoda? Olaf Scholz legnagyobb teljesítménye az elmúlt hónapokban baloldali–zöld funkcionáriusainak hallgatási fogadalma volt. Az összetartásra építve, valamint azért, mert sarokba szorítva érezték magukat, felhagytak a Németország átalakításáról szóló szokásos ostobaságaikkal. A közlekedőedények törvényszerűségeinek megfelelően az SPD szintje abban a mértékben emelkedett, ahogy az uniópártoké megcsappant. Máris feledésbe merült, hogy Németországba importálták a világ problémáit, el van felejtve Scholz elképzelése az európai munkanélküli-biztosításról, amit gyakorlatilag a német adófizetők pénzelnének, feledésbe merült az SPD szerepe a német autóipar és energiagazdaság elleni támadásokban és így tovább. A felejtés jutalma: Scholzból kancellár lehet.”