„Bevallom, kezdetben magam is szkeptikusan fogadtam, amikor kiderült, hogy Tóth Gabi milyen szolgálatot lát el abban az egyházban, amelybe beleszülettem, ahol felnőttem, és amelyben ma is Isten jelenlétével töltekezem.
Gabi mostani nyilatkozatait olvasva azonban világossá vált előttem, hogy
azok élő hitből és Isten-barátságból forrásoznak.
Igaz, számos ponton a gyermekek gyerekbetegségeit is fel lehet fedezni az Úr felé forduló énekesnő szívében, ám melyikünk nincs ugyanígy úton.
A globális spiritualitás még nem az az út, amelyen teljes mértékben Jézussal járhatunk, akihez mérve minden mást szemétnek tartunk. Ilyen szemét jellegű dolog az agykontroll és egyéb, a kereszténységgel összeegyeztethetetlen szellemiségű praktikák. De ugyan ki mondhatja el magáról, hogy ő már megérkezett, és birtokolja a tutit? Azt gondolom, egyikünk sem.
Azt mondják a követ ragadó ítélkezők:
ha Gabi már egyszer kivillantotta a popsiját ország-világ előtt, nem lehet ilyen változás az életében.
Ezzel egyszerűen elítélték őt, és lelki értelemben teljesen meztelenre vetkőztetik, hogy megszégyenítsék. Épp úgy, mint Jézust, akit megfosztottak minden öltözékétől.
Az »egyháziak« pedig elkezdenek tartani attól, hogy a jól megszokott, ám sok esetben élettelen és büdös posvánnyá silányodott istenkapcsolatuk és »liturgiáik« veszélybe kerülnek, és még a végén változtatni kellene az életükön. Azt már nem! Inkább kilökik a saját esendőségükre rámutató friss megtérőt.”
Nyitókép: Földházi Árpád