Dicsőség a honvédő hősöknek és közép-európai reneszánsz

„Dicsőség a honvédő hősöknek és közép-európai reneszánsz – megemlékezés az Úzvölgyi magyar katonai temetőben.

Az első képen Bartha Mihály 97 esztendős honvéd ezredessel vagyunk láthatóak. Misi bácsi 1924-ben született, sepsiszentgyörgyi, és harcolt a Székelyföldön a Magyar Királyi Honvédség katonájaként 1944-ben. Most mindketten az Úzvölgyi magyar katonai temetőbe jöttünk a szokásos augusztus 26-i megemlékezésre.

Abba az Úzvölgyi magyar katonai temetőbe, amelyet a román hatóságok csendestársi közreműködésével 2019 nyarán szélsőséges román nacionalisták megbecstelenítettek és megrongáltak, és ahol bántalmazták a temetőt békésen, élőlánccal védő magyarokat.

Megtiszteltetés volt itt lennem Borboly Csaba, Hargita megye tanácsa elnökének meghívására, és megtiszteltetés volt első magyar állami vezetőként köszöntést mondanom a minden évben megtartott megemlékezésen – a magyar kormányok régi adósságát törleszthettem ezzel.

Arról beszéltem, hogy nemzeti ügyben vagyunk együtt.

1916-ban a román királyság hadat üzent hazánknak, betört az ország területére.

A magyar királyi 61. honvéd gyaloghadosztály részvételével az országba erőszakkal behatoló román seregeket kiverték, az ország határait megvédték.

Dicsőség a magyar hősöknek, akik megvédték a hazát, és akik közül több százan életüket adtak a haza védelmében!

És amikor itt vagyunk, mi tisztelettel emlékezünk minden elhunyt katonára, bármely nagy háborúban, bármely nemzet seregében harcoltak is.

Így megadjuk a kegyeletet és a részvétet a ránk támadó, a csatákban elhunyt, máshova eltemetett román katonáknak és családjaiknak is.

Mert Közép-Európa nemzetei a 21. században csak együtt lehetnek sikeresek.

Ha tudunk együttműködni, ha kölcsönös tisztelettel és elismeréssel vagyunk egymás iránt, ha valódi, egyenrangú társai és partnerei vagyunk egymásnak, Magyarország és Románia is nagy közös sikereket érhet el együtt, Közép- és Kelet-Európa más nemzeteivel közösen.

Ha össze tudunk fogni, a 21. század Közép-Európa reneszánsza és nagy sikerkorszaka lehet.

Ám a békés és jóakaratú együttműködés nem követeli, nem követelheti meg az önfeladást. Sőt! El kell fogadjuk, hogy a történelmünkben vannak események, amelyekre mindig is másként fogunk tekinteni, amelyeket mindig másképp fogunk megítélni.

Ennek szabad így lennie. Van, amikor szomszédainkkal csak abban tudunk egyetérteni, hogy van, amiben nem értünk egyet.

De az őszinte, nyílt beszéd segíti közös céljaink elérését, az építő együttműködést.

Ellenben a szőnyeg alá söprés, az eltagadás, a hazug önfeladás előbb-utóbb mindig kárt okoz és mérgez. Személyes életünkben és nemzeti közösségeink életében is.

Ennek szellemében szabad mindig kimondanunk: nekünk Trianon tragikus veszteség, a nagyhatalmak diktátuma méltánytalan, igazságtalan és ésszerűtlen volt Magyarországgal szemben.

És szabad kimondanunk, hogy Magyarországnak mindig szívügye lesz a székelyföldi magyarság sorsa, ezeréves államiságunk itt található történeti és kulturális örökségének ápolása.

Ehhez jogunk van, és ezt a jogunkat senki nem veheti el tőlünk. Dicsőség a magyar honvédő hősöknek, tisztelet az elhunyt katonáknak!

Örülök, hogy ott lehettem, hamarosan egy videós összefoglalót is közzéteszünk. Hajrá, magyarok!”